Szerző
Vers

A verset eddig 82 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. október 9.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Skultéti Balázs

Csend

Csend van, az egész város hallgat,
a lemenő Nap sugara aszfaltot csókolgat.
Hozzám ér a szél,
karjaimban él.

Csókjaid simítják ajkaim,
lehetetlen vonzalom, hozzád szólnak szavaim.
Akaratos játék, mely nem képes változni,
ez volnék én, ki szíved szeretve szereti.

Fogalmazhatunk úgy is, nincs más e világon,
ki táncot lejt majd hópelyhes szilánkon,
Ki vérét áldozza bátran,
csak hogy ajkait csókold lágyan.

Ugyan nem tökéletes, de a miénk,
ez az érzés kínzón kacsintgat felénk.
Hiányod felemészt, lassan ködbe burkol,
nyakam köré rózsatövis kötelet hurkol.

Nem vagyok egyedül, ha kezed simítja arcom,
akár a lovag, acél páncélban vívom a harcom.
Édesded napsugár, melynek íze forró s édes,
könnyeim hullajtom, akár egy képregény, minden cseppje kékes.

Mintha egy álom lenne csupán,
hogy a herceg hercegnője oldalán.
S mégis érintesz itt a valóságban,
lobbanjunk hát lángra együtt mátkám máglyában!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


molnarne2019. október 9. 14:28

Nagyon szépen megírt versed nagy szívet érdemel szeretettel gratulálok:ICA

feri572019. október 9. 10:35

Nagyon szép versedhez Balázs
Első Szívvel gratulálok
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom