Szerző

Vécsey Ádám

Népszerűség: 13 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 85 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. október 3.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Vécsey Ádám

Behintem sóval

Lelked erdejének mélyén tanyázok,
s fekete fellegként borulok reád,
mikor kétségtől szorongsz
magányosan sóhajtozva patakok partján.

Marcangolt, vérző szíved átölelem.
Tüdőid fojtogatom sűrű leheletemmel.
Felszántom elméd, behintem sóval:
reményeid immár végleg elhalkultak.

Lelked ürességében mezítelen lebegsz,
én pedig tortaként fogyasztom el valamennyi sejtedet.
Egyik pillanatban önmagad vagy,
a másikban már csak zavarodott haramia.
A végső megsemmisülés dörömböl ajtóidon.
Nyisd hát ki s tárd fel néki legbelső kívánalmaidat!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Cothineal2019. december 29. 16:00

Szerintem nagyon jó, tetszett, érdekes képekkel láttatsz érzéseket.
Üdv. : Dávid

BUEK

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom