Szerző
Vers

A verset eddig 141 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. szeptember 24.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (8)

Kállai Tiborné

Tappancs, a szökevény

Nyitva hagyott ajtót látva
szökik kutyám az utcára.
Hátra se néz, viszi lába,
elindulok hát utána.

Fel se néz, csak szaglászik,
orra után bóklászik.
Megállítja fű, fa, bokor,
közelítek - elvándorol.

Nem érdekli, hova jut,
csak az orra után fut.
Tapi kutya! - szólok neki,
de lábait gyorsan szedi.

Zörgetek egy tasakot:
a jutalomfalatost.
Hátha erre felfigyelne,
- hátra se néz őkegyelme.

Úttestre ért: most mi lesz?
Gazdikája megijedt.
Szerencse, hogy nincs forgalom,
ott fut már a túloldalon.

Utcahosszat talpalok,
közel érek - elrobog.
Egyszer aztán visszanéz:
ellenállni oly nehéz.

Jól tudja, hogy mit hozok,
megérzi az illatot.
Úgy gondolja, bekapja, és uccu neki,
a lábait tovább szedi.

Huncut minden porcikája,
ám észnél a gazdikája.
Elkaptam a grabancát,
s véget ért a szabadság.

Nemtetszését nyilvánítja
és pórázon sétál vissza.
Dehogy sétál! Szaladna.
Bármerre, csak ne haza!

Kicsi kutyám: Tapika,
véget ért a taktika.
Korlátolt a szabadság,
csak a kert és csak a ház.

Ám most így is elégedett,
ül a fűben, szinte nevet.
Arra gondol: sikerült!
Kapun kívülre került.

A múltkori mégis jobb volt,
három utcányit csatangolt.
Na, majd legközelebb hátha
hosszabb lesz a csavargása.

Szólok én - a gazdija:
megállj csak, te kiskutya!
Huncut, zsivány, aranyos:
nem vagyok rád haragos.

Barna kutyám hízeleg,
tudja, hogy imádom.
Nem adnám én senkinek
ezen a világon.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


giziszalay2019. szeptember 24. 21:18

Nagyon aranyos gyerekvers. Öröm olvasni.
Szeretettel
Gizi

molnarne2019. szeptember 24. 20:57

Aranyos versedet szeretettel szívvel olvastam gratulálok:ICA

iren55(szerző)2019. szeptember 24. 20:45

Köszönöm szépen, örülök, ha tetszett. Huncut, mindenre éber, életrevaló, cicamód hízelgő és igencsak haragos és harapós, ha valaki (férfiakra haragszik főleg a rossz emlékei miatt gondolom) be mer jönni az udvarra. Tavaly karácsonykor vacsora után nem vettem észre, hogy felborította a kukát és szó szerint majdnem halálra ette magát. Egyszerűen nem tudok rá haragudni, annyira szeretem. Senki nem hinné (még mi sem), hogy nem sokáig fog már élni.

Pesterzsebet2019. szeptember 24. 20:13

Kedves Irén! Aranyos, bűbájos a versed. Igazi társasjáték ez a ''kutyafogósdi''. Szívvel olvastam. Gina

Motta2019. szeptember 24. 18:27

Aranyos versedet szívvel olvastam.
Motta

dvihallyne452019. szeptember 24. 17:29

Szeretettel és szívvel gratulálok aranyos gyermekversedhez! Sarolta

SzaipIstvanne2019. szeptember 24. 16:16

Szepen elmeselted e szokeveny huncutsagat. Nekem most nincs
kutyam, de emlekszem, ilyenek voltak, szerethetok.
Most egy oreg cicusom van, kiballag a kertbe (kert?...15x15 m. joindulattal)
vegigszagolja a viragokat, elbeszelget a madarakkal, mokusokkal,
el nem csatangol, szerencsere.
Szeretettel, szivvel tetszett.
Maria

feri572019. szeptember 24. 15:07

Nagyon szép gyerekversed
Szívvel olvastam.
Nagy elismeréssel várlak én is a versemnél
Baráti szeretettel
Feri

donmaci2019. szeptember 24. 14:25

Nagyon aranyos versedhez szívvel gratulálok. Józsi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom