Szerző

Tóth Henriett

Népszerűség: 9 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 71 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. szeptember 23.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Tóth Henriett

Kitagadva

A víz, mely máskor lágyan ölel,
Most kidob magából, ha érzi rajtam,
Hogy fáradt szívem otthon hagytam.
Most nem zár magába öle.

Kitaszít, elhagy, nem törődik velem.
De ha nincs víz, mi lemosná rólam,
A kosz, piszok, és mocsok rajtam ragad.
És ha így maradok, ugyan kinek kellek?

A víz, mely otthonom volt sokáig,
Most undorodva néz a ruhámra,
És undorodva nézek én is magamra.
De a víz már nem akar engem fogadni.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


SzaipIstvanne2019. szeptember 23. 14:11

Kedves Henriett! Egyedi, kifejezo versednel szivvel idoztem.
Mar a vers cime arulkodik a mondanivalorol, jol valasztott.
Maria

John-Bordas2019. szeptember 23. 12:27

Versed hangvétele egyedi,tetszett,első szivvel gratulalok,ölel János

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom