Szerző

Holhos János

Népszerűség: 9 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 78 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. szeptember 21.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Holhos János

A Teknyőkaparó

Kakaskukorékolása szeli a vidéket,
ködös pusztán foszlanak a fénytől a lidércek,
Hajnali szél hátán érkezik az öreg sánta,
fűzfa ág a sétabotja, földig ér szakálla,
kosarában kalács gőzöl, frissen sütve, Bécsből,
bandukol a nagy Alföldön, ismeri a vén tölgy.
Ismeri a falu is, felismeri a város,
öreg táltos ő már, a nyakában talizmánok.

Kosarában kalács gőzöl bécsi kemencéből,
tölgy tövében heverészik két fiatal, szép hölgy,
Odakiált a vén sánta: "Egyetek kalácsot!
Én vagyok az öreg Teknyős, ne féljetek, lányok!
"Ugyan mondja már meg, bácsi, honnan van a kácsi?
Nem beszélünk bárkivel, nem hiszünk el akármit!"
"Bécsből van a kalács, te lány, egyed hát, mert kihűl!
Ismerem az apád, anyád, bennem van a hitük."

"Ne nevettessen, hogyan volna Bécsből a kalács,
ez Magyar alföld, öregapám, nincsen az a láb,
ami a Császár udvarából így idetalál,
s maga honnan ismerné? Én sem ismertem apám."

Az öregember így szólt: "Hát figyelj ide, lányom,
amíg hozzátok sétáltam, addig se volt lábnyom,
rég a szelek hátán járom széles e világot.
én, a vén, keleti táltos, jövőbe is látok."
A két lány elképedve nézte, valóban nincs nyom,
és egyre inkább hitték, amit a vénember mond.
"Akkor meséljen nékünk a jövőről, ha látja,
a múltat azt már tudjuk, de mi lesz a világgal?"

A Teknyős leült a fűbe, pipát tömögetett
látnokzsálya izzott, füstjét elvitték a szelek.
Látott múltat, jelent, jövőt, kezdetet és véget,
lefeküdt a földre, belekezdett a mesébe:
"A kocsik még most lőcsösek, ló vagy ökör húzza,
de a jövőben lőcs se kell, eljutunk a Holdra,
tizennégyben háború és huszonöt év múlva
ismételten láng vonul, de eljön a jómód majd.

Eljön a jómód majd, ámde hamar vége lesz, jaj!
Felettünk vasmadarak tojnak, összedől a fal,
és csőstül jönnek, csőstül mennek, megindul a raj,
ha harmadjára ég a világ, hiába szaladsz!"

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


feri572019. szeptember 21. 14:23

Nagyon szép alkotásodhoz
Szívvel gratulálok
Nagy elismeréssel várlak én is a versemnél,
Tisztelettel
Feri

holhos(szerző)2019. szeptember 21. 13:07

@John-Bordas: Köszönöm!

John-Bordas2019. szeptember 21. 12:59

Kitűnő versedhez Figyelőt és első szívet adtam,szeretettel,ölel János,bár aktívabb lennel mert jól írsz és van képzelő erőd

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom