Szerző
Ferencz Zoltán

Ferencz Zoltán

Életkor: 40 év
Népszerűség: 45 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 111 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. szeptember 17.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers nonprofit céllal, a szerző és a Poet.hu megjelölésével szabadon átdolgozható.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (18)

Ferencz Zoltán

Ha fújni kezd a szél

Porfelhőt görget maga előtt a szél,
fújtat, fák lombjai alatt keresgél.
Rajzol a földre kusza vonalakat,
remegnek a levelek, maradnának még.

Fák kérgén, hova barázdákat vésett,
rejtette hosszú évek titkait az élet.
Sorban, egymás után, keményen
gyökereit fúrja a talajba mélyen.

Mag volt még, egy gondolat, hogy él,
kis mókus az ágakon ugrált, nem félt.
Ejtette markából, pottyant a földre,
gurult tova sebesen bele egy gödörbe.

Fiatal volt, és tapasztalatlan még,
gondolta, erősebb ő mindenkinél.
Nem tisztelt senkit, vadon nevelkedett,
egyszer majdnem a földdel eggyé lett.

Még szikrázott a Nap, amikor feltűnt a semmiből,
ami útját keresztezte, mindent zúzott és összetört.
Sötét, fekete palástját csontba maró hideg követte,
ordította torkából: térdre, kinek kedves az élete!

Ki nem fél semmitől, kinek nincsen Istene,
kit baj még nem ért, a fájdalmat nem ismerte.
Egy volt millió sorstársa közül, aki mert.
Szembeszegült, farkasszemét a Halálra szegezte.

Társait lengén lesújtva
kitépte, családjától elszakítva.
E kis árvát dühében teperte, tépte,
vékony törzsét a földre terítette.

Ágait letörte, leveleit szétszórta,
villámlott, mennydörgött haragja.
Végső csapással lesújtani készült,
de megállt és megfordult, menekült.

Azóta már sok-sok éve annak,
görbe testén a vihar nyomait hagyta.
Vándornak engedte, botját támassza,
leüljön pihenni lombjai árnyékába.

Nem mondom el, a vihar miért távozott,
a kis fa sem győzött, te is beláthatod.
Bosszúra bosszúval válaszolni nem szabad.
engedj, tapasztalj és legyél önmagad.

Nap nap után szemlélte a természetet,
hallgatta a madarakat, és csodálta az eget.
Csendben élt, figyelt, remélt,
tanult abból, amit egykor megélt.

Lelkedben legyél mindig tiszta,
figyelj oda az intő szóra!
Gondolkodj s majd felelj, ha kérdeznek,
őszintén, és ne félj, ha újra fújni kezd a szél!

Szombathely, 2016. szeptember 7.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


lanyigeza2019. szeptember 24. 07:37

Kedves Zoltán! (18)
Nagyszerű versedet szívvel szeretettel olvastam.
Géza

m.agnes2019. szeptember 21. 10:03

Szép munka!

kicsikincsem2019. szeptember 20. 11:04

Csendben élt, figyelt, remélt... Szívvel gratulálok.
Ilona

merleg662019. szeptember 19. 20:58

Kedves Zoltán! Biztató versedhez nagy szívet hagyva szeretettel gratulálok: Gábor

1111112019. szeptember 19. 08:08

Komoly, gondolatokat ébresztő biztatás kedves Zoltán, szívesen olvastam. Piroska

Golo2019. szeptember 18. 16:35

Nem mondom el, a vihar miért távozott,
a kis fa sem győzött, te is beláthatod.
Bosszúra bosszúval válaszolni nem szabad.
engedj, tapasztalj és legyél önmagad.

Bölcsességet tartalmazó versedhez szívvel és szeretettel gratulálok: Radmila

jocker2019. szeptember 18. 14:41

Hmm... a sors olyan amilyen, azon nem lehet változtatni!
Remek lett a biztatásod!
Gratula!
jocker/Kíber/Feri

uzelmanjanos9562019. szeptember 18. 14:12

Szép biztató versedhez poéta szívvel gratulálok:János

gypodor2019. szeptember 18. 13:22

''Gondolkodj s majd felelj, ha kérdeznek,
őszintén, és ne félj, ha újra fújni kezd a szél!''
Szép, biztató sorok. Jó sorsvers!
(Igaz, manapság kevés az olyan, aki gondolkodik, majd őszintén felel, ha kérdezik)
Szívvel
Gyuri

Cila032019. szeptember 18. 11:47

@ferzoltan: Ez az!!
,,lehet, hogy ezt az olvasóra akartam bízni, ha elgondolkodik rajta, már megérte. 😉''
Anno, én ezért kezdtem verseket írni! Volt egy magyar tanárom, aki rendre a verselemzésről alkotott véleményemet rendre egyes osztályzattal ,,jutalmazta''. Nem voltam hajlandó azt gondolni, amit a tankönyv írt. A vers szabadság! Annak aki írja, és annak aki olvassa. Az sem baj, ha mindenkinek mást mond...SŐT!

Egy véleményen vagyunk:)))

Magdi

tomorg2019. szeptember 18. 11:20

Sorsversedhez gratulálok, tanulságos, szívvel és szeretettel olvastalak, Gábor (10)

Anika872019. szeptember 18. 09:54

Gratulálok,ismét egy nagyon jól megírt,mély vers! Köszönöm!

JohanAlexander2019. szeptember 18. 09:26

''Nem mondom el, a vihar miért távozott,
a kis fa sem győzött, te is beláthatod.
Bosszúra bosszúval válaszolni nem szabad.
engedj, tapasztalj és legyél önmagad.''

Zoltán, őszinte elismeréssel küldök
hatalmas szívet versedhez!

anci-ani2019. szeptember 17. 23:44

''Nem mondom el, a vihar miért távozott,
a kis fa sem győzött, te is beláthatod.
Bosszúra bosszúval válaszolni nem szabad.
engedj, tapasztalj és legyél önmagad.''
Nagyon szép tartalmas bölcs tanulságos versed
élmény olvasni kedves Zoltán!
Gratulálok szívvel, elismeréssel:
Anci

orok.szerelem552019. szeptember 17. 21:46

,,Bosszúra bosszúval válaszolni nem szabad.
engedj, tapasztalj és legyél önmagad.''
Egyetértek!
Kedves Zoltán, kiváló, elgondolkodtató sorsversed szívvel olvastam!
Szívből szeretettel gratulálok!
Üdvözlettel: Margit

Metta2019. szeptember 17. 20:46

Kedves Zoltán!
''Csendben élt, figyelt, remélt,
tanult abból, amit egykor megélt.''
Nagyszerű alkotás!
Szívvel, szeretettel gratulálok!
Margit

donmaci2019. szeptember 17. 20:42

''Gondolkodj s majd felelj, ha kérdeznek,
őszintén, és ne félj, ha újra fújni kezd a szél!''

Nagyon jó versedet szívvel olvastam: Józsi

ferzoltan(szerző)2019. szeptember 17. 20:31

@Cila03: Ha akkor nem mondtam meg, most sem teszem. Lehet, hogy megkért rá. Lehet, hogy nincsen is rá konkrét válasz. Lehet, hogy még magam sem tudom. De! Megtörténhet, hogy elfelejtette, honnan jött...lehet, hogy adott egy második esélyt, mert igazából tetszett neki az egyénisége és nem akarta elpusztítani...lehet, hogy felismerte önmagát a kis fában...lehet, hogy ezt az olvasóra akartam bízni, ha elgondolkodik rajta, már megérte. 😉 Köszönöm kedves Magdi, részemről a szerencse, hogy látszik a fa Debrecenből is...kitűnő szemeid vannak 😊👍.
Üdvözlettel, Zoltán.

feri572019. szeptember 17. 20:01

Nagyon szép versed
Szívvel olvastam
Feri

Cila032019. szeptember 17. 19:30

Kedves Zoltán!

Igen, én Debrecenből is látom azt a fát. A fiatalságot, az életet, a merészt, a lázadót, az öregedőt, az ellenfelet...és még sorolhatnám.
Mennyi igazság és tanítás egyetlen versben!
Azért az a vihar érdekelne, hogy miért távozott! Vagy fedje jótékony homály?

Szívvel gratulálok:

Magdi

Motta2019. szeptember 17. 18:58

Szép bíztatásodat szívvel olvastam.
Motta

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom