21. század
Gyerekkor
Itt száll a madár az ablakom előtt,
Eszembe juttatja a mulandó időt.
Amikor még én is gyerek voltam,
Anyukám megölt, ha tíz percet játszottam.
Emlékszem még, mikor a kövön elestünk,
Megszokott dolog volt, így nem siettünk.
Emlékszem még, mikor otthonról elszöktem,
Mikor hazaértem, a fakanál már csattant mögöttem.
Nem szerettem, amikor beteg voltam,
Mert akkor mindig otthon voltam.
Nem szerettem az iskolát s a sok dogát,
De utána elmentünk és szétrúgtunk pár labdát.
Szerettem viszont sokat rosszalkodni,
Ezért sokszor büntiben lenni.
Szerettem viszont verseket írni,
De ahhoz szépen kellett volna írni.
"Itt a versem véget ér,
Ahogyan az élet végigkísér."
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Cegemilan(szerző)2019. november 14. 18:16
Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.
1-9-7-02019. szeptember 15. 17:29
Emlékezés versedhez szívvel szeretettel gratulálok Anikó
Angyalka732019. szeptember 15. 16:36
Figyelemfelkeltő versednél szívvel időztem. Szeretettel Melinda
Törölt tag2019. szeptember 15. 06:28
Törölt hozzászólás.
John-Bordas2019. szeptember 14. 12:17
Öregedés,ez jó vicc,de a versed aranyos és első szívvel első figyelovel gratulálok hozza,ölel John