Szerző
Vers

A verset eddig 168 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. szeptember 10.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (33)

Kiss Virág Lívia

Szemétsziget, plasztikföveny

Ahogy telik az idő és a lét,
a kontúrok élesebbek lesznek.
A szemetet összefújja a szél,
szemétdombok terebélyesednek.

Múlik minden, semmi sem a régi,
füstköd a levegő, kevés mosoly,
a jel sem az már, nem az az égi,
kihűlt, távoli pernye - füstgomoly.

Erdők trilláit alig hallani,
a fákon szomorkodik a levél.
Az oxigén sem tud áramlani,
mert mérgez mindenkit egyre a lét.

Műanyagszerelem, műanyagágy,
plasztikparton műanyag a fóka,
de a szívben vérrel úszik a vágy,
és él még a kék bálna, kékróka.

Szemetes hátát nem bírja a víz,
a tüdő műanyagot inhalál,
keseredik egyre szájban az íz,
mert ami jön, az nem lesz műhalál.

Elmondanám a mesét, mi rég volt:
- Kristálytiszta víz, még tisztább lélek,
"Tiszta udvar, rendes ház" kis tábla,
nálunk etető is cinegéknek.

Gyűlik a műanyag, az idegen
anyag, testekbe is épül mára.
S ha majd kikötök egy kis szigeten,
természetes lesz partja, vára.

Egyes becslések szerint a Csendes-óceánon úszó legnagyobb szemétsziget nagyobb, mint Ausztrália területe.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


lorso2019. szeptember 18. 11:50

Figyelemfelkeltő, szomorú sorok, szépen megírva!
Zsolt

adamne2019. szeptember 14. 17:13

Nagyon szomorú!!
Gratulálok versedhez drága Liwet szívvel, nagy szeretettel:Manyi

1111112019. szeptember 12. 18:35

Szomorú, de ezt tettük, figyelemfelkeltő, szépen megírt alkotás drága Liwet, most is szívvel jártam nálad. Piroska

Callypso2019. szeptember 12. 06:17

Az emberi hatalomvágy, kényelmesség és lustaság a fő mozgatói ennek a rohamos ''elműanyagosodásnak''... Azt hangoztatjuk, hogy milyen csodás a világ, mégsem vigyázunk rá egy kicsit sem (persze tisztelet a ritka kivételeknek)... Remek, figyelemre méltó a költeményed, szeretettel gratulálok hozzá, drága Liwet! Legyen ragyogóan verőfényes, verseket gyümölcsöző napod! Szívből, őszintén ölellek! (:

szurkevirag2019. szeptember 11. 22:52

Szép verset írtál Virág!
''testekbe is épül mára.'' Na igen... :))) Meglepődtem, amikor hallottam, hogy már létezik vádli implantátum is.

csillogo2019. szeptember 11. 20:50

Az előttem szólóhoz csatlakozom, @ferzoltan: jól megírtad, helyettem is.... elszomorító a nemtörődömség, pedig az embernek kéne változzon, de nem akar...
''szükség van az ilyen versekre''
ölelésem

ferzoltan2019. szeptember 11. 20:08

Hegymászás közben, az erdőben talált eldobott alumínium energiaitalos doboz látványa elgondolkodtatott, hogy minek olyannak energiaital, akinek annyi erőt és energiát sem ad, hogy elvigye magával, vagy egy esetleges szemetesig azt... Sokszor nem is a naívitás és a tudatlanság, hanem a nemtörődömség vezet oda, ami most már halmozottan káros önmagunkra. Műanyag világ, műanyag emberekkel... Úgy dobják félre a nem felbomló szemetet, mint a szivarcsikket szokás... A versed ettől függetlenül elgondolkodtató, valós problémát dolgoztál fel, gratulálok, szívet hagytam.
Üdvözlettel, Zoltán.

BakosErika2019. szeptember 11. 20:02

Borzasztó, ahogy tönkretesszük ezt a bolygót...
Figyelemfelkeltő a versed, drága Virág.

roseprincess2019. szeptember 11. 19:02

''Szemetes hátát nem bírja a víz,
a tüdő műanyagot inhalál,
keseredik egyre szájban az íz,
mert ami jön, az nem lesz műhalál.''

Az egész alkotás egy valódi remek! De ez a négy sor... Ebben ott van a lényeg, ott van minden! Nagyobbat szólt, mint a vészharang (ami már kong egy ideje).
Szívvel olvastalak,
Alexa

kicsikincsem2019. szeptember 11. 11:00

Szomorú valóság. Szívvel gratulálok versedhez.
Ilona

Meroni2019. szeptember 11. 02:11

Szomorú... szívet hagyok figyelemfelkeltő soraidnál!
Roni

lanyigeza2019. szeptember 10. 21:59

Kedves Lívia! (21)
Versednek minden sora sajnos igaz, Szívvel, szeretettel olvastam.
Géza

41anna2019. szeptember 10. 21:53

Nagyon szomorú ha ez igy van,versed mellett szívecském hagytam ❤ 20!
Melinda

anci-ani2019. szeptember 10. 21:37

Döbbenetes ez a természetnek és folyóknak, óceánoknak pusztítása, ahol a szeméthegyek gyűlnek,
melyek évtizedeken és évszázadokon át el nem tűnnek...
Az erdőket is irtják, pusztítják, így
az emberiség maga alatt vágja a fát!
Ezt a figyelemfelkeltő versed az iskolákban kellene tanítani!
Nagyon jó versedhez drága Virág gratulálok nagy szívvel, elismeréssel, szeretettel:
Anci

Szelu2019. szeptember 10. 20:52

😪

Pflugerfefi2019. szeptember 10. 19:59

Kedves Lívia!
Remek vers kár, hogy akik tudnának tenni
ellene, nem hallják a hangod!
Sajnos itt tartunk!
Szívvel szeretettel gratulálok!
Feri.

JohanAlexander2019. szeptember 10. 19:15

''Erdők trilláit alig hallani,
a fákon szomorkodik a levél.
Az oxigén sem tud áramlani,
mert mérgez mindenkit egyre a lét.''

Lívia, hatalmas szívet hagyok,
igaz versedhez!

Eci2019. szeptember 10. 19:07

Kedves Lívia! Nagyon aktuális, remek vers! Szívvel, szeretettel Edit

1-9-7-02019. szeptember 10. 18:13

Drága Líwet egyre több figyelem felkeltő kép kering a világhálón és az ember bele borzong az emberi felelőtlenség következményeibe Miért nem veszik komolyan azok akik valóban tudnának tenni a változásért és meddig várnak ? meddig van idő tenni ? Jobb bele sem gondolni abba amit kiváló versed alá írtál Figyelemfelkeltő jogos aggodalommal telt kiváló versedhez szívvel szeretettel elismeréssel gratulálok Anikó

acsbalint2019. szeptember 10. 18:08

aktuális figyelem felhívás.

szívvel
Ács B

Golo2019. szeptember 10. 17:11

Nagyon tetszik. 11. ♥-et érdemled. Szeretettel: Mila

John-Bordas2019. szeptember 10. 16:49

A 10 óriási szívet adtam ehhez a gyönyörű vershez,igen a szemet tenger meg ennél is nagyon a déli Indiai Óceánon ahova az áramlatok osszehordjak,ölel János

lejkoolga2019. szeptember 10. 16:40

Köszönöm, hogy felvállaltad, drága Liwet!
Szeretettel gratulálok!
Figyelemkeltő, szép alkotásodnál szeretettel, szívvel voltam: Olgi

E.L.2019. szeptember 10. 13:59

Gyönyörűen megírt figyelmeztetés.
Kell, szükség van az ilyen versekre. Gratulálok!

Metta2019. szeptember 10. 13:33

Drága Liwet!
''Elmondanám a mesét, mi rég volt:
- Kristálytiszta víz, még tisztább lélek,
''Tiszta udvar, rendes ház'' kis tábla,
nálunk etető is cinegéknek.''
Igen,így volt ez valamikor!
Ma már valóban minden műanyagból áll,és szerencsétlen földünk,ki tudja meddig bírja még!
Nagyszerű versednél szeretettel hagyok szívet!
Margit

tomorg2019. szeptember 10. 13:18

(2*3) Sok szeretettel olvasva,
gratulálva, Tömör Gábor: Oculus

bakonyiili2019. szeptember 10. 13:13

Kedves Virág!
Szomorú, elkeserítő, hogy mennyire mérgezzük a környezetünket! Levegőt, vizet, talajt, óceánokat, erdők égnek le. Mi lesz így, merre tartunk?!
Sajnos nagyon jól látod, megrendítő soraidhoz szeretettel gratulálok: Ili

feri572019. szeptember 10. 13:07

Gyönyörű alkotásod
Szívvel olvastam
Feri

logosz2019. szeptember 10. 13:01

A ''Tiszta udvar, rendes ház'' most is megvan. Csak át kell dobni a szemetet a szomszédba, vagy ki az erdőbe... :( Jó, figyelemfelhívó versed szívvel olvastam, Logi

SzaipIstvanne2019. szeptember 10. 12:55

Draga Livia! Sajnos igaz, mirol versedben irsz. Ma mar a masodik
remek irast olvasom e temaban. A tulnepesedes is hozta, hogy
ide jut a Fold, es a felelotlenseg is.
Versednel szivvel idoztem.
Maria

donmaci2019. szeptember 10. 12:49

Sajnos eléggé szeméttel az emberiség nagy része, ezzel tönkre téve mindent.
Remek versedet szívvel olvastam. Józsi

Törölt tag2019. szeptember 10. 12:37

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom