Szerző
Rigó Tibor

Rigó Tibor

Életkor: 58 év
Népszerűség: 11 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 68 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. szeptember 5.
A vers helyenként a szerző szándéka szerint nem követi a magyar helyesírás szabályait.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (5)

Rigó Tibor

Az dobja rám

Elment ismét
mit tudom hová
jön-megy
mint a tavaszi
nagy változás
hóból itt
virágot varázsol
vándor ő
óh édes vándor
átkozom talán
ha elmegy
a szél port kavar
a dolga az
nincs sehol otthona
csak jön
felbukkan néha
megérzi talán ha
a kétség gyötör
jön semmit nem szól
és
talán nem is köszön
mámorít a tekintete
részegen kóválygok
lebegek
és akkor ő
különös palástot
vet rám
karjába kap elvarázsol
én mondom
az Isten
csókol így
talán
ily halálian
nem marad semmim
csak pár csont
mit a kéj oly sokszor
átjárt már
felfalja minden porcikám
bűnös vagyok tudom
mindenem odaadom
nem ellenkezem
hagyom hadd vigyen
nem bánom bárhogy
fáj utána
szétfoszlom akár az
ócska rongydarab
pár sóhaj a szobában mi megmarad utána
micsoda bor ez
mily megrészegítő
nedű
táncolunk
vagy csak ő repül
és én vergődöm lenn
a porban
belül meg
zokogom titokban
tudom hogy elmegy
merre viszi ismét
az útja
egyre megy
elvarázsol
földszínű fekete szemén
az ablak is táncol
nem látja ő csak én
holnap mást ölel így
talán
eper a tálban vagy
ikon
ósdi templomom falán
vacogom az ágyban
kiégve
sehol már egy parázs
csak tőle lobogok
tüzéből lopok
önzőbb vagyok
nála
nem
már nem szépítgetem
nem érzek szégyent
mit tett ő velem
átmosta agyvelőm
minden bugyrát
letarolt simára borotvált
ő vándor én a koldusa vagyok
eszementen táncolok
ha jön
boldog csak akkor
vagyok
nem maradhat nálam
hisz oly sok az árva
ki szerelemért remeg
osztja szét magát
csak hagyjon még
kis mámort
nekem.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


dufmar2019. szeptember 5. 19:54

Kedves, szívhezszóló vallomás.

Sida2019. szeptember 5. 15:05

Nagyon szép, lendületes vers, tele érzelmekkel, vágyakozással, a vívódó ember őserejével.
Gratulálok.
Si

szombati2019. szeptember 5. 14:52

Kiemelkedő alkotás.
Nagy szívvel.
Szeretettel.

Tibi

kicsikincsem2019. szeptember 5. 12:39

Szívvel olvastam a sorok között, gratulálok.
Ilona

John-Bordas2019. szeptember 5. 12:25

Nagyon bonyolult gondolat sor amit szépen levezetsz,a második szívet hagytam nálad szeretettel János

Bo_Flowers2019. szeptember 5. 11:27

Jó hosszú titokzatos vágyakozó kedves reményvers én köszönöm szépen az élményt

feri572019. szeptember 5. 10:06

Nagyon szép érzelmes alkotás Tibor
Szívvel gratulálok
Üdvözlettel
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom