A hideg ráció ural
A lélek mögött húzódó, hideg ráció ural,
a szív megalkuvó, gyenge, szakadó huzal.
Az empátia velőig harapó féreg haladása,
a tiszta szellem az igazság előfaragása.
Fagyos belsejével mit ér az ember mégis?
Átkozott, instabil belsőnk a mi kincsünk.
Mégis... Mit ér ez a kínos birtok nekem,
ha a szívemtől csak gyötrődöm, szenvedem?
Éreztem igen mélyen, majd végül mégsem,
bűntudatom volt a lelkiismeretlenségben.
Majd megint magamba szívtam környezetem,
és démonok lepték el tüdőmből az eszem.
Fenevadak rágcsáltak, dorbézoltak bent,
majd megöltem mindet, ellepett a csend.
Talán a szenvedés az út a megváltáshoz,
elindultam utamon a végső pusztuláshoz.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
raimhol(szerző)2019. szeptember 5. 20:21
@kicsikincsem: Köszönöm.
kicsikincsem2019. szeptember 5. 12:55
Nehéz sorok ezek... Szívvel gratulálok a vershez.
Ilona
raimhol(szerző)2019. szeptember 4. 21:25
@feri57: Köszönöm szépen! Rendben! :)
raimhol(szerző)2019. szeptember 4. 21:24
@V.P.: Köszönöm.
raimhol(szerző)2019. szeptember 4. 21:24
@John-Bordas: Nagyon szépen köszönöm! Remélem az úton nem tévedek el.
raimhol(szerző)2019. szeptember 4. 21:24
@szombati: Köszönöm szépen, hogy elolvastad!
feri572019. szeptember 4. 20:49
Nagyon szép filozófia versed tetszik Dániel
Nagy Szívvel gratulálok.
Szeretettel várlak én is a versemnél
Üdvözlettel
Feri
V.P.2019. szeptember 4. 20:42
Gratulálok, szerintem remek vers!
John-Bordas2019. szeptember 4. 17:57
Amikor felismered,hogy a szenvedés az út a meg váltáshoz,az utad nem pusztulás hoz,hanem felszabadulashoz vezet,versedhez a második szívet mellekeltem,ölel János
szombati2019. szeptember 4. 17:00
Igaz, jó vers nagyon.
Nagy szívvel gratulálok!
Üdvözlettel.
Tisztelettel.
Tibi