A négy szobi évem
Furcsa, különleges emlék már csak a négy szobi évem:
Mint csenevész, nevelőotthoni kiskamasz, én...
Estefelé, ahogy állok a fűtőtest közelében,
s ráz januárban a láz, mert kifogyóban a szén.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
tavinarcisz(szerző)2019. szeptember 1. 16:30
Nagyon szépen köszönöm a szíveket és a hozzászólásokat! Jól esik, hogy tetszett, amit írtam.
kicsikincsem2019. augusztus 27. 12:00
Szívvel gratulálok soraid mellé.
Ilona
szombati2019. augusztus 27. 10:29
TETSZIK!
Szeretettel hagyom szívem jelét nálad.
Új négysorosom neked is szól.
Ha akarod olvasd el nálam.
Üdvözlettel!
Tisztelettel!
Tibi
m.agnes2019. augusztus 27. 09:30
Sokat mesél a négy sorosod.
Szívvel olvastam. Ágnes
Sivatag872019. augusztus 27. 08:36
Nagyon szép és szomorú versedhez szívből gratulálok. Nóra
feri572019. augusztus 27. 05:10
Nagyon szép emlékezésversed István
Első Szívvel Jutalmazom.
Üdvözlettel
Feri
SargaNarcisz2019. augusztus 26. 22:33
Az ember a legnagyobb traumáiról nem tud hosszán beszélni - de ebben a négy sorban benne van az egész.
Szívvel olvastam versedet.
Üdvözlettel Nárcisz