Visszavárlak
Talán még egyszer viszontlátlak téged,
bár tudom, máris elvisz szenvedélyed.
Nem maradsz számomra más, csak egy emlék,
amihez én míg élek, ragaszkodnék.
Életembe berobbantál hirtelen,
percek alatt megváltozott mindenem.
Tudom már, hogy mi ez az édes érzés,
szívemben ez a lángoló bizsergés.
Az álmaidat osztottad meg velem,
az álmaimat adtam neked, szívem.
De téged vonz a végtelen óceán,
búcsút intünk így szerelmünk hajnalán.
Hajód, míg látom, integetek feléd,
de eltűnik, hol a víz és föld összeér.
A szemem előtt most ködbe vész minden,
víznek párája - vagy hullik a könnyem?
Én minden reggel a mólóra járok,
távolban feltűnő hajódra várok.
Mikor a holdfény a parton rám talál,
halkuló sóhajom újra hozzád száll.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
pbor(szerző)2019. augusztus 30. 19:11
Köszönöm szépen.🙂
1111112019. augusztus 28. 10:04
Szép vágyakozó sorok,szívesen olvastam. Piroska
pbor(szerző)2019. augusztus 27. 11:22
Köszönöm szépen mindenkinek.
Motta2019. augusztus 26. 20:56
Szép vágyakozás versed szívvel olvastam.
Motta
Eci2019. augusztus 26. 11:16
Kedves István! Gyönyörű szép alkotás! Óriási szívvel, szeretettel Edit
kicsikincsem2019. augusztus 26. 11:07
Szép vágyversedhez ❤️-vel gratulálok.
Ilona
Angyalka732019. augusztus 26. 10:22
Szép, kedves versedhez gratulálok.
Szeretettel Melinda
Bogsika2019. augusztus 26. 06:54
Csodálatos vers: Tünde
szombati2019. augusztus 26. 06:44
Nagyon szép és megérintett költeményed.
Szeretettel hagyom szívem jelét nálad.
Üdvözlettel!
Tisztelettel!
Tibi
Zsuzsa03022019. augusztus 25. 21:46
Igazán szép vágyversedet szívvel, szeretettel olvastam. Zsuzsa
Metta2019. augusztus 25. 20:04
Kedves István!
Csodás vers!
Szívvel!
Margit
tomorg2019. augusztus 25. 20:03
Sok szeretettel olvasva,
1/1. 💚 gratulálva, Gábor