Porba hullott
Porba hullott
minden álom.
Esőben ázott
minden lábnyom.
Mindent látok,
mégsem bánom.
Kellene egy átok,
mely csakis téged látott.
Viharként tombolok,
mert a múltunk hazudott.
Oda minden jó,
hisz` ez már csak a rossz.
Már rég leomlott
a köztünk lévő, tiszta hó.
Feléd kiáltok,
de nincsen hangom.
Hajnali négykor
mégis mindig felriadok.
Hajnali négykor
csakis rád vágyom.
Porba hullott
már a bizalom.
Magányosan bolyong
minden eltévedt szó.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
SzilajMark2019. augusztus 28. 23:02
Szívvel gratulálok remek versedhez! 🙂
Követőmbe vettelek,remélem te is viszont figyelsz.
Várlak én is verseimnél.
Márk
szombati2019. augusztus 25. 09:13
Szomorkásan szép vers.
Érzelmi viharokkal, kis reménnyel.
Szeretettel hagyom szívem jelét.
Kívánom a legjobbakat!
Légy boldog!
Üdvözlettel!
Tisztelettel!
Tibi
tomorg2019. augusztus 24. 18:37
Remek versed,
szeretettel olvastam
gratulálok barátsággal
Gábor
anci-ani2019. augusztus 24. 15:40
Szomorúság szépséges versben drága Anita!
A remény az mindig megmarad, akkor beköszönt a boldogság újra!
Gratulálok szép versedhez szeretettel:
Anci