Szerző
Vers

A verset eddig 394 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. augusztus 22.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Juhász Veronika

Reménykedés

Valóban elhagytál? Még vágyom utánad.
Ha ez végleges, engem elemészt a bánat.
Neked már nem számít a sok boldog évünk,
melyek védőfallal fogták körbe szerelmünk?
Küzdöttünk és azt hittük, ez sosem múlik el,
de rés támadt a falon, egyikünknek menni kell.
Miért huny ki a parázs? Elég, ha csak melegít.
A hosszan tartó lángolás örökre nem boldogít!
Fakul és kihűl, ezt tudtuk, mikor elkezdtük,
De egymás szemében a reményt máig őriztük.
Látom, bizakodsz és máshol új tüzet remélsz,
a fiatalság aranyszála majd onnan is elvész.
A holnap a kegyetlen valósággal szembesít.
Aki hű társam volt eddig, már mást boldogít.
Jobbat, szebbet, tán türelmesebbet talált?
Szeretném újrafonni a szerelmünk hálóját.
Már csak ezüstöt, mint a tündérmesékben,
de visszavárom őt a megbocsájtás jegyében.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


lapet472019. szeptember 8. 12:25

Sokakat megérinthetnek soraid. Egyre kifinomultabban írsz. Jó olvasni a verseidet.

John-Bordas2019. augusztus 22. 15:11

Első szívvel gratulálok szép őszinte versedhez,ölel János

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom