Gulyás G. Gábor

Remény

Remény, remény, te csalfa fény,
Kevély kéj, kövér ebéd, mindig sekély.
Mély veremben sok a szegény,
Akik nem látnak az alagút végén.

És nincs, csak egy szelet kenyér,
Adjuk gyermekünknek mindezért.
Magunk érezzük, mindez segítség,
Nélküle az élet csak halálos veszély.

Kevés a pénz, nyakunkon a kés,
Egy nemzet érzi ezt, üres a fazék.
Ti tettétek, hoztatok csak éhezést,
Reménnyel etetitek, de még kér a nép.

Még kér a nép, csak ennyit szólnék,
Most adjatok neki, javaslom ezt én.
Egy senki vagyok, de bennem él
A szeretet és az önfeledt remény...