Szerző
H Szabolcs

H Szabolcs

Életkor: 29 év
Népszerűség: 11 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 138 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. augusztus 16.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

H Szabolcs

Fába vésett

Mikor még
Ismertük a másikat,
Jókat beszélgettünk,
És sétáltunk nagyokat.

Fák lombjai alatt
Egymásra nevettünk,
Hittük azt,
Hogy a másiknak teremtünk.

Majd szóban pecsételve
Eskübe zuhantunk,
Boldogsággal felelt
Régi bánatunk.

Kinéztük a fánkat,
Mely nem volt családi,
Kettőnket őriz majd,
S örökké fog állni.

Majd élesen
Beléje véstük nevünket,
Hittünk benne, hogy
Örökké őriz kettőnket.

Napok, hónapok,
Évek teltek így,
A hótól fázott,
De a Nap néha hevít.

Megöregedtünk,
Akárcsak a fánk,
Szívünk dobbanása jelzi,
Hogy hol van a hazánk.

Látogattuk őt,
De halványult a véset,
Te sem bántad már,
Ha nem a szemedbe nézek.

Majd jött egy nap,
Az a csúfos és torz,
A hód sosem bántana,
De jött helyette a borz.

Kinézte magának,
De előbb fejszéjét élezte,
Sírva néztük végig,
Hogy így ért véget az élete.

2015. november 8.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


tomorg2019. augusztus 16. 16:24

A versed
szeretettel olvastam,
gratulálok
barátsággal
Gábor

feri572019. augusztus 16. 15:11

Nagyon szép alkotásod

Szívvel olvastam
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom