Szerző

Pumerschein Éva

Életkor: 34 év
Népszerűség: 12 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 58 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. augusztus 12.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Pumerschein Éva

Elveszve a sötétben

Gyere, kérlek, mondd ki a nevem!
Segíts a forrongó mélyben önmagam meglelnem.
A zavaros sötétségen keresztül nem látok semmit,
Tudom, te vagy az, aki fel fog ismerni.

Évszázados kötődés a miénk,
Életeket átívelő köztünk a szenvedély.
Érzem, hogy néha reszketve gondolsz rám,
Mámor-ittasan simulnál hozzám.

Nem tudok a nap minden percében veled lenni,
De hiszem, hogy fáradt reggelen szeretnél velem ébredni.
Tudom, hogy a hétköznapok gondjait könnyebben leküzdöd,
Ha az én búcsúcsókomat az ajkaidon őrzöd.

Most közeledsz felém, hát oly sokára megtaláltál!
Két kezed átkulcsol, és valamit suttogsz hozzám.
Végre, kimondod a nevem: "Kávé!" - már mindent értek!
S emlékem helye hűl a magányos, üres csészében.

2013. március 14.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Zsuzsa03022019. augusztus 12. 23:15

Kedves versedet szívvel, szeretettel olvastam . Kellemes estét kívánok: Zsuzsa

John-Bordas2019. augusztus 12. 20:50

Aranyos vers,értékelem a humorodat,első szívvel gratulálok ölel János

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom