Szerző
Békássy Balázs

Békássy Balázs

Életkor: 39 év
Népszerűség: 22 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 55 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. augusztus 12.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető vagy átdolgozható.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Békássy Balázs

A tetőn 5.

A tűzlépcsők szelleme

Hiányzik a barátom.
Nem égi asztalokon
és szószékeken
műveli a népet.
Nem odafent
támasztja az ágyat,
de nincs velem.
Nem mehetek hozzá.
Az Úr nem járul hozzá,
hogy Béla napon
köszöntsem.

Ezekkel a gondolatokkal
poroszkálok az utcán,
és barátkozom a sötéttel.
Csak ő jár a fejemben,
Béla bácsi barátom.

Kiscicával lány előttem,
és elkapja a karom,
mi a baj?
Ez a múltkori lány!
Nincs kedvem semmihez,
alig tudok ránézni.
Bíró Nóra!
(Nyújtja a kezét).
Bemutatkoznék,
de leint.
Ismer engem,
és kérdése kirándul felém,
mivel tudna felvidítani?

Nem érdekel semmi
és senki.
A tető felé tartok.
A tűzlépcsők hátha
jókedvet fújnak belém,
akár egy hatalmas
vulkán krátere
a kürtővel.

Annyira nincs lelki erőm,
Nóri nyújtja kezét,
és macskával együtt
megyünk.
Visz fel,
és semmi csók,
csak szemezés!
A szél lengedez
lépcsőfokról lépcsőfokra,
de nem érdekel.
Pontosabban
nem kívánok tudomást venni róla.
Vigyen magával messzire el,
akárhová.
Béla bácsi barátom nélkül
nem ér semmit az életem!

Elérjük a tűzlépcsőt,
és ő szeretne elöl menni,
én ezt nem akarom.
Nóri szájon vág cicával a kezében,
hogyha nem hallgatok rá,
cicástul leugrik innen,
és meg is indul cicával,
hogy szándékának
nyomatékot adjon.

Igaza van!
Nem vagyok abban az állapotban,
hogy én szeljem a fokokat elsőnek.
Elkapom Nóri karját,
és kiabálok - ordítok,
hogy rendben van!

Ő felbaktat,
aztán visszatér hozzám
cica nélkül.
Nyújtja a kezét,
hogy indulás.

Hol van a fiatal,
szép macska? (Kérdezem.)
Majd meglátom,
sok a szöveg.
Inkább induljak!
(Érkezik felém a gyors válasz.)

Őt követem magam előtt,
miután elfogadom kezét
s vezet.
Felérünk a tűzlépcsők tetejére.
Ez mostantól a késő este birodalma.

A Nap sehol.
Ő is szomorú?
Én igen,
nincs velem a barátom!
Velem lesz még valaha?
Amíg ezek a mondatok
zakatolnak bennem gondolatként,
és a sötét sétálja át
a létrafokokat,
felértünk.
Lelkileg viszont gyenge vagyok
s végig fogom
az engem vezető Nóra kezét.

Itt vagyunk!
A cica is megvan.
Nóra tényleg meghozta.
Ide, fel!
Itt fekszik előttem elheveredve.
Ásít
és lélegzik.
Minket várt!

Tompa vagyok,
mint a matt,
fénytelen smaragd.
Értem szólnak a fények.
Legszívesebben levetném magam,
ugranék innen.
Nóra ezt valahányszor meglátja,
karomért nyúl a korlátra,
hogy állj!
Itt van velem.
Nyugodjak meg!

Kezdenek vigasztalni a fények,
elmerülök ebben a rengetegben!
Arcomhoz simul,
és kezemet szorongatja dereka körül,
nehogy bánatomban elaludjak!

Szakállas öregember foszlánya a felhőkből,
és villámhárítóval szemez.
Ha megcsókolom barátilag a felhőt,
megnyugszol?
Ki jött volna fel ide veled?
(Böki felém párbeszédét Nóra.)

A felhő szomorú
és száraz.
Csermely kell neki, akkor talán... visszajön közénk a beteg Béla bácsi. (Adom a választ Nórának.)

Villám hasít a hárítóba
és beleszikrázik a torony.
Béla bácsi tűnik fel teljes alakjában,
és szól hozzám.
Csak én hallom,
Nóri miért nem?
- Fiam, én jól vagyok,
de hagyd, hogy ez a lány vigasztaljon.

Itt valami tévedés van,
nappali világosságban úszik az egész környék egy pillanatra.
Bevilágít egy egész megyét.

Nóra keze simogatja barna hajamat fel és alá,
én elmerülve és elmerengve nézem Isten világát.
Béla bácsit akarom!
Ép és egészséges legyen,
amilyen volt!

Nézném a másik megyét,
hova a szikrázás nem ér el.
Csak a szép,
villódzó fények vannak.
Elvarázsolnak,
mint kisgyermeket a karácsonyfa csúcsa.

Pár másodperc,
és a nézelődés végére érek.
Nóra arca és ölelése velem.

Újabb villámcsapás,
ebbe már beleremegek.
Béla bácsi szakállas alakja sehol ott fent!
Talán tényleg jól van?

Harmat cseppje csap vállon.
Szomjas a lelkem?
Igen, a barátomra!

Engedd be a harmatot, kérlek!
(Nézek a hang irányába, melynek forrása Nóra csillogó szeme, keze és szájfényes ajka.)

Jöjjön a csermely,
duzzasszuk folyóvá!
És én már csak azt érzem,
hogy Nórát ölelve
húz magához karja.
Simogatva merülök el benne a vigasztalás mámorában.

A harmat kíséri minden apró percét a negyedórának.
Itt, a felhők alatt.
Hol Nóra szerető csókja mászik rám másodpercről másodpercre.

Látod az időt?
(Mutatja karóráját) tizenhat percet foglalkoztam veled,
hogy jobb kedved legyen.
Látod?
Ott vár lent a volt barátom rám.
Engem vár.
Jó korán érkezett,
de most veled evezek a perceken.

Kérem szépen még a harmatot a csermelyhez,
utána nézzük még ezt!

A másik megye megvárja,
míg a folyó kezdetnek
csermellyé árad.

Le szeretnék bukni a folyóhoz a csermely mélyére.
Nóra utat engedve az apálynak
beengedi csónakomat vadregényes holtágára.

- Béla bácsi,
ugye, jól vagy?
Itt van a lány.
Nóra a karomban.
Téged gyógyít minden egyes perceletnyi mély lehellete. Időnként mesés keblén a kezem.

Nyitom a szemem, ha jön a villám.
Az ajkak akkor is simogatnak,
de nem látlak!
Megnyugszik a lelkem,
és cuppantok végéhez Nórának,
ugye, idén már mielőbb látlak?

Egymást nézzük Nórával,
és ajkainkat magányosan harapdálva apró mosoly szegez minket egymásnak az erős szélben,
de eső
és villám nélkül úszó másik megyére.

Egyik tető világít a távolban a másik után.
Búmat ölelik,
és azt csökkenteni próbálják.

Jó félóra,
Béla bácsi, gyógyítás volt ez.
Mindkét megye kicsi pontjai biztatnak.
Egyenként
mind egy apró világ!
Ásít
és nyávog a cica,
ő is nézelődik.

Mászhatunk le a tetőről.
Megérkezünk a tömb tetejére.
Innen még pár perc le,
és az utcán vagyunk a késő estében.

Ölelésekkel
és nagy,
szerető sóhajokkal válik el tőlem Bíró Nóra,
viszi a cicát is.
Ott várja a barát is.
Hazakísérnek engem.

Őket elnyeli az induló éjszaka...!

Béla bácsi hangja még a felhőkből
jó szándékkal:
Én jól vagyok,
fiam,
és köszönöm a harmatot.
De ezt a lányt hülye vagy,
ha veszni hagyod!
Engem megtalálsz a tetőn,
gyógyulgatok!
Kellemes estét
és pihentető éjszakát kíván Béla bácsi!

2019. május 5., Béres Béla bácsinak

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


MotoszkaDaniel(szerző)2019. augusztus 18. 16:50

Most a Tetőnből kettő várható még. Egyenlőre más költemények következnek tőlem. :)

MotoszkaDaniel(szerző)2019. augusztus 18. 16:49

@feri57: @Zsuzsa0302: @SzilajMark: @Sivatag87: Köszönöm szépen! Márkhoz még ellátogatok majd.

Sivatag872019. augusztus 18. 14:19

Szép emlékezés és nagyon szép és izgalmas folytatása a történetnek. Szívet hagyva gratulálok. Nóra

SzilajMark2019. augusztus 14. 21:42

Szívvel gratulálok remek versedhez! Követőmbe vettelek,remélem te is viszont figyelsz. Szívesen látlak verseimnél.
Márk

Zsuzsa03022019. augusztus 13. 06:36

Szép emlékversedet szeretettel, szívvel olvastam. Madárcsicsergős, szép napot kívánok: Zsuzsa

feri572019. augusztus 12. 13:00

Balázs Csodálattal olvasom egyre szebb verseidet.
Óriási Szívvel gratulálok a nagyon szép emlékezés versedhez
Baráti üdvözlettel
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom