Szerző

V. Ametyst

Életkor: 16 év
Népszerűség: 9 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 101 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. augusztus 9.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (10)

V. Ametyst

Méregben itatták

Tövisben itatott, smaragd pillantás,
vörös alakját elnyeli a sikoltás.
A fájdalom sikolya, az ütések zaja
mit tehetne ezúttal? Nem mehet haza.

Csupán egy néma szó kúszik a végtelen
éjszakába, s azt súgja neki; reménytelen.
Mégis hogyan lenne képes tovarohanni
a kegyetlen érintések kereszttüzében? Itt

már csak egy megoldás röpül keresztül
a végtelen sötétségben. Egyetlen dolog,
mely reményként szolgál s szirmot bont,
mégsem tudja, reménye merre bujkál.

Szíve üteme egy utolsó, végső álmot diktál.

Tán rég elnyelték múltja sötét démonjai,
vad ragadozóként falták fel szívét, s így
magára maradt üres mellkassal, félve,
meggyalázva, könyörögve s élve elégve.

Ezúttal a Pokol kénköves lángjain táncol,
bús története valahogy magához láncol.
Mi volna az én okom hát, mely bánatot
gerjeszt szívemben? Figyeljetek, várjatok!

Valamit tudnotok kell, mielőtt a végső
dallam az éj sötétjébe fogyatkozik. Az első
alkalommal túlságosan rettegtem, hogy
kimondjam, most azonban menni fog. Ott,

a zokogó lány, ki letekint rád, én vagyok.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


V_Ametyst(szerző)2019. augusztus 17. 13:01

@JohanAlexander: Nagyon szépen köszönöm!

JohanAlexander2019. augusztus 17. 10:49

Zsófia, írj sokat, hiszen nagyon jól csinálod!
Nagy szívvel gratulálok bemutatkozóversedhez,
figyelőmet is fogadd szeretettel.

V_Ametyst(szerző)2019. augusztus 14. 12:38

@stapi: Köszönöm. A véleményt is, hiszen érthető, hogy nem nyűgözhet le mindenkit ugyanaz. :)

stapi2019. augusztus 14. 06:27

Szép vers, de valami miatt nem győztél meg.

adam0112019. augusztus 14. 01:30

Kedves Zsófia!

Szívet hagytam versednél.
Érdekes vagy, és jó értelemben mondom ezt.
Van egy hosszabb idézet a profilomon, ha gondolod nézz rá.

Ádám

V_Ametyst(szerző)2019. augusztus 13. 03:14

Mindenkinek köszönöm szépen a bátorító, kedves szavakat! :)

tomorg2019. augusztus 11. 10:05

Remek verset   
szeretettel olvastam   
💚 gratulálok   
kézcsókkal   
Gábor (7) 

szombati2019. augusztus 10. 21:36

Kedves Zsófia!

Jól írsz.
Versed megérint.
A végső dallam, majd jön magától idősen.
Ne siess!
Írj ki magadból mindent!
Versed nagy szívvel lett kedvencem.
S figyelőmmel követlek tovább.
Szeretettel várlak én is verseimnél.
Üdvözlettel!
Tisztelettel!

Tibi

kicsikincsem2019. augusztus 10. 09:47

Szomorú sorok... Szívvel voltam.
Ilona

Gyuri632019. augusztus 10. 09:42

Üres reménytelenséget érzek versedben, magány kutyáját uszítod. Lépj ki az önsajnálat mocsarából, adj esélyt az életnek, hogy megmutassa neked a színes szerelemmel teli oldalát. Szívvel, öleléssel. (4)

feri572019. augusztus 10. 09:12

Hát, nagyon szép mély érzésű lélektani vers ,Zsófia szóhoz se tudok jutni.
Óriási nagy Szívvel jelöllek kedvencemnek, és várom a következő versed.
Ó Zsófia, mától a Figyelőmben követem tovább a verseidet/remélem te is/
Nagyon nagy szeretettel várlak én is a versemnél.
Nagy elismeréssel és tisztelettel várlak
Feri

ditte1422019. augusztus 10. 07:27

Drága Zsófi!
Nagyon mélyről jövő érzések, felkavaró, mélyen megérint versed. Ilyen mélységében írni a magányról!
Szomorúságában is gyönyörű!
Nagy szívvel lett kedvencem, szeretettel veszlek
figyelőmbe:Erzsi néni
''Valamit tudnotok kell, mielőtt a végső
dallam az éj sötétjébe fogyatkozik.
Ott,
a zokogó lány, ki letekint rád, én vagyok.''

kevelin2019. augusztus 10. 06:53

Kedves Zsófia!Ezt az èrzèst unokám által èn is átèltem.Rajta segített hosszadalmas terápia,gyógyszer szedès,na ès persze èn.

gypodor2019. augusztus 10. 06:25

Az emberből néha előjönnek szélsőséges gondolatok. Mindenfajta összefüggés nélküli pokol-képek. Ok-okozat nélküli sorok. A végső dallam nem old meg semmit: nem is hallja meg senki-általában. Lépj ki az önsajnálatból. Fiatal vagy: vár az élet!
Gyuri

Katkamano2019. augusztus 10. 00:01

Csak gondolom, mert nem tudhatom, hogy gyermekként hasonló érzesekkel is küzdöttem. Jó tanacsom nincsen, a kreativitásod, mi kimozdíthat minden fájdalmadból.
Kata😔❤

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom