Szerző
Sárközi Bence

Sárközi Bence

Életkor: 25 év
Népszerűség: 40 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 134 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. augusztus 6.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Sárközi Bence

Álommanó

Örök gyerek vagyok én, a sors fintorába öltözök.
Későn érő típus lettem, de lassan talán fölnövök.
Táskámba iróniát pakolok útravalóul, és elköltözök.
De túl nehéz a súly vállamnak, mégis azért elköszönök.

Itt hagyom a múltamat, benne elfelejtett álmokat.
Személyeket, helyszíneket és tetovált lányokat.
Felejtek: terveket meg neveket és számokat.
Mik majd eszembe jutnak, ha eloltom a lángokat.

Az éjszaka sötétsége vesz körbe most engemet.
Az ágyam alá bepillantok, a szörnyeimet keresem.
De elbújtak előlem, már őket kínozza a félelem.
Én lettem az álommanó, aki elaltat egy gyermeket.

Ő megijed még tőlem, pedig jó éjszakát kívánok!
De rém lettem az álmaiban, és folyton visszajárok.
Hiába küld el engemet, de én mindig visszavágyok.
És nem tud már elaludni, hát az ágya alól kimászok.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Glali1002019. augusztus 7. 19:51

Igazán szép vers, kedves kortársam, Bence! :)

John-Bordas2019. augusztus 6. 12:56

Szépen megírt versedhez első szívvel gratulálok János

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom