Szerző
Vers

A verset eddig 1067 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. augusztus 2.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Gönczy Lívia Zsuzsanna

A várt szabadulás

Elballagtunk

Hirtelen jött, pedig vártuk.
Hosszabb volt az út a célnál.
Azt, hogy itt van, nem gondoltuk,
Pedig ott álltunk a végén.

8 évet ültünk börtönünkben,
Szökni volt kedvünk,
De hiányzik az a tanterem,
És az, hogy együtt szenvedtünk.

Hiányozni fognak a rácsok az ablakon,
Mit sokszor törtünk már kifele,
Hiányozni fog a menza levese,
Bár jónak nem mondhatom.

Hiányozni fognak a tanárok,
Ahogy szidnak minket.
De sajnos, már búcsút mondhatunk egyeseinknek,
Bár, mikor adták, nem hiányzott.

Hiányozni fogtok, cellatársaim,
Ti mind, kik együtt a 305-ösben rohadtunk,
És ahogy együtt röhögtünk, kacagtunk
Egymás szar viccein.

Ti lettetek a második családom,
Ti lettetek a barátaim,
Ti lettetek összes utálóm,
Ti vagytok emlékeim.

2019. július 24., "Bár egy korszak lezárult, a történések mennek tovább" Oláh Luca, volt osztálytársam idézete.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


feri572019. augusztus 2. 11:15

Nagyon szép ballagási versed Lívia
Szívvel, szeretettel olvastam
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom