Alkonyi csendélet
A nap az égen lenyugvóban van,
Izzó gömbként vöröslik az alkonyban.
Olyan szép képet festett a természet,
Az emberi kéz erre nem képes.
A sok-sok virág is nyugvóra vált,
Szépséges szirmaikat összezárták.
Ám az estike meg most kezd illatozni,
A liget szépének szirma most nyílik ki.
A madarak csivitelése lassan elhal,
Csendben úszik a táj, esteledik.
Kicsit azért gyönyörködtet még a nap,
Azután fáradtan, lassan tovaillan!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Callypso2019. október 18. 06:05
Nincs két egyforma naplemente, varázslatos és gyönyörű mind. Csodás volt részesülni a költeményed nyújtotta idillből, sok szeretettel gratulálok ehhez, drága Margit! Legyen mesés, ihletdús napod! Ölellek! (:
Jerzsi2019. július 31. 01:28
Kedves Margit! Szívvel, szeretettel gratulálok hangulatos, esti versedhez:
Erzsi🌹💝
HanyeczKaroly2019. július 29. 20:35
Csodás csendélet szép szavakkal festve! Szívvel, szeretettel olvastam: Karcsi
Ritz462019. július 29. 16:52
@SzaipIstvanne: Köszönöm szépen
SzaipIstvanne2019. július 29. 14:51
Szep alkonyi csendelet. (Nemreg irtam az estikerol verset.)
Szivvel gratulalok.
Maria