Baj
Szívem apró darabokban,
emléketek meg szatyrokban.
Ne nézzetek rám, lelki szemek!
Ti könnyeztetek hamuhegyet...
Üssed, verjed a szobám falát,
hadd érezzem véred szagát!
Hangoskodjál te magadban
- vagy sokakkal magányosban! -
Bagószagú cipős doboz...
Mit vártál, hogy leborulok?!
Azt is beletettem egy szatyorba,
a szatyrot meg a kamrasarokba.
Egyre-egyre többen vagytok,
halvány, érzelemmentes csókok.
Ti, sok ezer hamis bókok,
összevissza száguldoztok!
Vajon leszek még szerelmes,
vagy csak szeleburdi estékre éhes,
mely makro-boldogságnál nem több
fél pillanatnyi gyönyör?
De Te! Mit csinálsz a koponyámban?
Odabent más nemigen van...
És remeg Tőled minden tagom.
Talán van valami pszichés bajom?
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
liketorn2019. augusztus 7. 05:38
Urbán világ, nagyon eredeti. Van magja.
Hannaszabo(szerző)2019. július 22. 10:19
Nagyon szépen köszönöm a szép szavakat mindhármatoknak!
Bo_Flowers2019. július 21. 11:34
Ez maga a vers, ez maga a csoda, hogy ilyen szépet írtál, gratulálok! Én most bejelöllek a kedvencemnek és szívet is hagyok mellé és köszönöm szépen az élményt ❤️️
Bo_Flowers2019. július 21. 10:46
Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.
gypodor2019. július 21. 08:43
''
De Te! Mit csinálsz a koponyámban?
Odabent más nemigen van...
És remeg Tőled minden tagom.
Talán van valami pszichés bajom?''
Van,hogy az ember így érez!
Jó vers!
3.
Gyuri
feri572019. július 21. 04:19
Remekbe szabott, nagyon szép alkotás .
Nagy Szívvel jelöllek kedvencnek.
Hanna
Szeretettel várlak én is a versemnél
Tisztelettel
Feri