Oláh László

Balatoni este

Lenge szellő

Balaton partján hullám csapkodja lábam
Nyugalommal ülök kint a nyári forróságban
Szemben látom magam előtt a Tihanynak báját
Elmém minden percben elkapja az ábránd

Sötétben ülve a teraszon az égre felnézve
Mintha csillag fénye hullna rám a Holdra nézve
Csend van körülöttem csak a gondolat menekül
Balra szöcske ugrál jobbra tücsök hegedül

Merre jár a parton az a kis fiatal leány
Aki szívem ajtaján néha-néha bekiált
Szőke lehet haja vagy esetleg barna
Vagy mint égnek színe esti órák hangja

Kecses lába ploccsan a Balaton vizén
Midőn lépegetve jár az emberek szívén
Keresvén a szívet amelynél békére talál
Bárcsak tudná hogy az enyém békés mint a halál

Befogadám mint fogadós a szegény hajléktalant
Nehogy este eltévedjen s ne találjon haza
Békét rendeznék én gyönyörű szemében
Ráfognék a jobbal reszkető kezére

Mikor néznem egyszerűen meglágyul a szívem
De szerelmünk nem lesz igaz valahogy azt hiszem
Nem leszek én jó annak a szép lánynak
Sápadt arcom nem viríthat mellette mert árthat

Bármennyire szeretném már csak képen látom
De minden nap hálát adok mert boldognak látom