Szerelem, hűség
Kedvesem!
Szemed szikrája:
szerelem,
Ámor tüzes villáma
véle üzent nekem?
"Igen! Igen! Feléd szórt
szerelemszikrát szemem."
Bevallom,
jólesik biztatásod,
s ha a jövőt bennem látod,
véled vállalom.
A szerelem?
Mint lágyan ringó tenger,
simogató, ó, ember,
kedvelem.
Igen! Igen! Te szent érzelem,
maradj végtelen nekem!
Veled lehetek hajó,
árbócos vitorlás,
hagyom, hogy az
éj vizén bódítson
a hullámcsacsogás.
Így - csak így jó.
Himbálj, tó,
ringass, Kedvesem!
Gömbölyded kebled meglelem.
Andalító!
Hajónk fut,
suhan sikongva,
hajtja bősz szélvitorla
- így messzire jut.
Ám e vízi út is véges,
kidőlhet az árbóc,
ha kötele már kóc,
s oldódhat, ami édes.
Ilyenkor félve kérdem:
Kedvesem,
élő még benned
a szerelem?
- Igen! Igen! - súgod, s hallhatom:
- "Holnapi álmaim is veled álmodom?"
Zsámbék, 2002. november 16.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
szombati2019. szeptember 15. 06:54
Tetszenek a hasonlatok a rímek, s őszinte versed is jó.
Szeretettel hagyom szívem jelét nálad.
Üdvözlettel.
Tisztelettel.
Tibi
domokoskazmer(szerző)2019. július 19. 23:10
Nagy szabadságot engedélyeztem magamnak, de őriztem benne rímet. Nem sorolnám a szabad versek közé. Talán még ritmus is kicsalható belőle. A legfontosabb, hogy,aki olvassa azt mondhassa: a vers jó.
Köszönöm. Baráti szeretettel üdvözöllek.
John-Bordas2019. július 18. 15:40
A versformat ugyan nem ismerem eléggé de a vers jó és első szívvel jelöltem ölel János