Szerző

László Gyula

Életkor: 46 év
Népszerűség: 17 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 76 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. július 10.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

László Gyula

Egyszer majd...

És egyszer majd nem siet az óra,
ritmusa lassan halkul el.
Nem vágyik többé semmi jóra,
Lendülethulláma így lapul el.

A bolond, ki eddig mulattatott,
mosolyt nem fest magára.
Léleklepedője viharvert s kopott,
Csak a selejtezést várja.

A hegedű, mi töretlenül játszott
Lelkednek vidám dallamot,
S a melódia, mi öröknek hatott,
Már végleg elhagyatott.

Nem hazudunk magunknak reményt,
Hogy lent után újra fent lehet,
Nem születik újabb kalandregény
Meggyalázott szerelmeken.

És végül nem hisszük már
Éltünk után a mennyeket.
Bűneink véget nem érő során
Már nem is várunk könyörületet.

És egyszer majd, tán nem is soká,
Minket is elfelednek.
És rideg csentben adnak át
Az örök enyészetnek...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


stainless(szerző)2019. július 12. 07:29

Kedves Gabriella!
Kōszōnōm, hogy itt jártál és a szivet 😊

Motta2019. július 11. 20:41

Szép sors versedet szívvel olvastam
Motta

stainless(szerző)2019. július 11. 07:28

Kedves Kata!
Kōszōnōm, hogy olvastad 😊

Katkamano2019. július 10. 22:20

Szomorú-szép🙏

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom