Éjjeli gubanc a ködös szemtükörben.
Tévedjünk el tölgyerdőd mély üregében.
Egy párnyi őz, nézd, legyünk velük négyen.
Itt minden oly más, itt minden oly ében.
Vörösesen csillan egy patakban a vérem.
Holdfénynél tán látszol, én megigézve nézem.

Azon éj az élet hát a halálba szeretett,
Egyikük csak sírt, míg a másik búsan nevetett.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom