-nak
Éjjeli gubanc a ködös szemtükörben.
Tévedjünk el tölgyerdőd mély üregében.
Egy párnyi őz, nézd, legyünk velük négyen.
Itt minden oly más, itt minden oly ében.
Vörösesen csillan egy patakban a vérem.
Holdfénynél tán látszol, én megigézve nézem.
Azon éj az élet hát a halálba szeretett,
Egyikük csak sírt, míg a másik búsan nevetett.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Annasag2020. szeptember 10. 10:38
Nagyon szép! Szívvel gratulálok!