Horváth Bálint

Az idő súlya

Egyszer mindenkinek eljön
Az idő súlyt akaszt nyakába
Lassan halmozza ahogy felnő
Mire ráeszmél annak súlyára

A picik még meg se érzik
Csak fogócskáznak fel-alá
Kimeríthetetlen azt nézik:
"Most hova gurult a labdám?"

Később érezzük csak a terhet
Kinek mennyit varrtak nyakába
S máris könnyen meglehet:
Hiányzik a régi idő súlytalansága

Aki idős már meg sem érzi
Plusz vagy mínusz egy konc
Szüntelen csak őket kíséri:
"Amíg elbírom nem lesz gond"

Pedig nehezek azok a súlyok
Könnyebb nem is lesz már soha
Amit remegve lassan hurcol
Mégis viszi menjen is bárhova

Egyszer mindenki megéri
Utolsó pár súlyt kap nyakába
De addigra is míg azt eléri
Nem egyedül veszi a vállára!