Szerző

Kis Richárd

Népszerűség: 7 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 232 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. június 28.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers nonprofit céllal, a szerző és a Poet.hu megjelölésével szabadon átdolgozható.

Címkék
Kedvencnek jelölte

Kis Richárd

Remény, mondd, mi lett véled?

Bánatos e szív, mi úgy gyötör,
vigaszt keresve csak fájdalomra talál,
s mily kegyetlen a sors ismét,
te boldogság, ki mindig megcsalál.

És érzem, lassan jő a vég,
már nem jönnek víg esztendők,
elporladnak szép emlékek,
minden, mi múltnak veszendők.

Szép emlék, most hol lehetsz?
Ki ragyogtál egykor égen tündökölvén,
mibe kapaszkodtam kétségbe,
mi erőt önt szüntelen belém.

Mert hittem, nekem szánta az ég,
s már nem hallok újra felőle,
csak mit szél visz messzire,
az ő hangján lágyan nevét énekelve.

Bár e remény táplál még engem,
mint száraz földet az éltető eső.
Mi lesz vélem, mondd?
Ha egyszer eljön az aszályos idő.

S érzek még magamban erőt,
tudom, tán újra látom őt.
A remény, mi sugall, hogy ott vár rám
talán valahol a hegytető fölött.

S ez a hegy, mint akadály,
úgy tornyosul majd előttem,
megmászom akár tűzön és vizén át,
még ha meg is vénül már két fáradt kezem.

Mikor e hosszú küzdelem árán
a hegytetőre érvén állok,
csak csend fogad itt otthonul,
itt már senkit sem találok.

De hol lehetsz te, kiben hittem,
hogy tán itt fent ugyanúgy várni fogsz rám.
Mi lesz így velem nélküled, mondd?
Szívem csak keserűséget inhalál.

Végül leülök e hegynek sziklás partú oldalán,
könnycseppek hullnak már gyenge kezeimre,
csak a remény volt, mi erőt adott,
de már nem támaszkodhatok semmire.

Bús tekintetem a semmibe mered,
elképzelvén, mégis itt vagyok veled,
de már csak egy gondolat, mi jár fejemben,
remény, remény, mondd, mi lett véled?

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


harminchat2019. július 1. 21:03

Mi választjuk az utat, vagy az út hív minket?
''megmászom akár tűzön és vizén át,'' szép mottója a küzdelemnek, a hegy csúcsáig érdemes felérni...
Üdv: Tibor

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom