Szerző

Lovas Zsuzsanna Lux

Életkor: 58 év
Népszerűség: 143 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 149 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. június 25.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers nonprofit céllal, a szerző és a Poet.hu megjelölésével szabadon átdolgozható.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (35)

Lovas Zsuzsanna Lux

Úton

A kitelepítettekre emlékezve

Egy bőrönd került ma elő, benne régi képek
felidéznek sok emléket, s jönnek a kérdések.
Anyám néz rám, oly kicsiny és törékeny,
s én nem értem, hol van és mit csinál?
Mellette áll a mama, furcsa, hogy kendő van fején,
s megelevenedik a múlt, mint egy regény...

Barna szemével kérdően néz anyjára a lány,
nem érti, mi ez az egész - talán utazás?
Édesanyja még kocsira teszi
a tepsit, a bödönt és a kis sámlit.
Dunyhát, párnát, ágyruhát
- s elindul a karaván.
Tetején a sok gyerek,
ő is ott ül hátul, a kocsin, fenn.
Az út hosszú, s nekik a jobb,
a szekeret két ló húzza az úton...
Jön az éj, s vele jön a fagy,
a kocsi zörög - egy gyerek lemaradt.
Fásultan néznek maguk elé,
a jajgatás nem hallik tovább...
S az úton unottan halad tovább a karaván,
köröttük sírnak az éjszakán -
megállni nem lehet, a cél még messze,
a városból faluba mennek, mennek...
Mögöttük orosz katonák sora -
egy fagyos leány pedig a hóban.
Megdermedt kis lába nem viszi őt tovább,
messzire elhaladt már a karaván...
A katona lenéz, fején a csillag,
a fagyott gyermeknek, akár a meleg Nap.
Ő is messziről jött, érkezett,
a Volgán túlról küldték az istenek.
Ránéz a leányra, szíve megdobban,
ő is elhagyott gyermekét gondolja...
Ölébe veszi, tűzhöz fekteti,
estére majd az anyjához viszi.

Közben az emberek kis-nagy batyujukkal
az úton sokáig, de lassacskán haladnak.
Egy bőröndnyi élet, mit cipel kezük,
a faluban bizony nem lesz semmijük.
Mi vár ott rájuk, csak Isten tudja azt,
imáik nyújtanak némi kis vigaszt...

Ma már csak emlék, történelem,
elveszett, elhullott, meggyötört életek.
Elvett házak, párnák, szeretők,
ellopták tőlük a szép jövendőt.
Megtörték testüket, de lelküket soha,
mindig tudták - az élet mostoha!
S fájhat-e jobban a hatalmasoknak,
ha az idő elmossa őket szép sorban.
De az ember, kinek egyenes a háta,
meggyötört testét fájlalja s reméli,
lelkében kárt vall majd a "hamis" -
tudták ezt a bőröndöt cipelők, tudják ma is.
Kinek szívében él szeretett hazája,
kinek Istene van, és bár nincs már "hozománya",
mind, kinek él még a tisztesség szívében
örökül, s ezt hagyja gyermekének:
Nem a hazád bántott! Maradj itt gyermekem!
E hazának most szüksége van hitedre!
Szüksége van dolgos két kezedre,
Magyar hazánknak magyar gyermekére!
Mindig voltak, s lesznek, kik hatalmaskodnak,
de az idő bizony rendet tesz majd sorra!
Reményt elveszteni, azt bizony nem szabad!
Aki reményt veszít, feladja álmunkat.
Amíg a szél lengeti nemzeti lobogónk,
lesz magyar hazában magyar ének, s lesz jó szó!

Ezt mondta nekem is anyám, betegágyán is
ezt hagyta reám...

2019., A kitelepítettek emlékünnepére - Budafoki Evangélikus Gyülekezet emlékhelye.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


lorso2019. augusztus 7. 10:49

Szívet hagytam!
Zsolt

SzilajMark2019. július 14. 06:21

Szívvel gratulálok versedhez!
Márk

jocker2019. június 29. 18:44

Jó, ha mondom = 5*
Köszönöm az olvasási élményt és csak gratulálni tudok!
jocker/Kíber/Feri

kicsikincsem2019. június 29. 18:29

Szívvel olvastam a remek verset, gratulálok.
Ilona

Motta2019. június 27. 20:07

Szép megemlékezésedet szívvel olvastam.
Motta

Metta2019. június 27. 12:22

Drága Zsuzsa!
Gyönyörűen megírt megaható emlékezés!
Szívvel,szeretettel!
Margit

Agi632019. június 27. 11:51

Nagyszerű!
Szívvel Ági

Gloren2019. június 26. 17:49

Drága Zsuzsa!
Elismeréssel Gratulálok NAGYSZERŰ alkotásodhoz!
Nagyon-nagyon szívfájdító sorok!:(( Mélységesen átérezni minden sorát!
Szeretettel hagyok Szívet💗! Tünde

SargaNarcisz2019. június 26. 17:10

Gratulálok ahhoz, ahogyan ezt a nagyon nehéz témát feldolgoztad a versedben.
Szívvel olvastam Nárcisz

M.Laurens2019. június 26. 10:48

Szívet hagyva, nagy tisztelettel olvastam soraidat, kedves Zsuzsanna!
/ Miklós /

JohanAlexander2019. június 26. 10:31

Édeapám átélte ezt a szörnyűséget.
Ő a szerencsések közé tartozott, hiszen
hazjutott, túlélte.
Nagy szívet hagyok.

B...yL...o2019. június 26. 09:56

Emlékversnek is szép, de végül is történelem, sok magyar élete. Szépen megírtad.
László

kokakoma2019. június 26. 09:02

Munkahelyemen dolgozott egy mérnök,/aki 54 évesen lett az/ és sokat mesélt a kitelepítésükről. Szívvel,tisztelettel olvastam , és emlékeztem. János

gypodor2019. június 26. 08:06

Szép és megható emlékezést!
Szívvel
Gyuri

tomorg2019. június 26. 07:57

Sok szeretettel olvasva, sajnos erről csak beszélünk, de nem vesszük komolyan.
18. 💚 gratulálva, Gábor

m.agnes2019. június 26. 07:42

Minden kornak meg van a maga szörnyűsége.
Jó,hogy versbe szedted.

J.Teca2019. június 26. 07:41

16.szívvel emlékezem én is, erre az embertelen eseményre, hiszen sokat
hallottam róla.
Szeretettel:J.Teca (Jeney Terézia)

1-9-7-02019. június 25. 23:09

Aki reményt veszít, feladja álmunkat.
Amíg a szél lengeti nemzeti lobogónk,
lesz magyar hazában magyar ének, s lesz jó szó! úgy legyen kiváló haza versedhez szívvel szeretettel elismeréssel gratulálok Anikó

SzaipIstvanne2019. június 25. 22:30

Atereztem versed mondanivalojat. Ha nem is kitelepitettkent,
de volt sokunknak resze benne.
Remekul megirt versednel szivvel idoztem. M.

m.falvay2019. június 25. 22:28

Szív fájdító , szomorú emlékezés .
Szívvel Miki

Sivatag872019. június 25. 22:21

Ma már csak emlék, történelem,
elveszett, elhullott, meggyötört életek.
Elvett házak, párnák, szeretők,
ellopták tőlük a szép jövendőt

Csodásan szépen megírt igazság! Megható és fájdalmas versedhez szívből gratulálok. Nóra ❤️

Zsuzsa03022019. június 25. 21:28

Megható, fájdalommal teli, gyönyörű vers. Szeretettel, szívvel gratulálok! Szép estét kívánok! Zsuzsa

''Aki reményt veszít, feladja álmunkat.
Amíg a szél lengeti nemzeti lobogónk,
lesz magyar hazában magyar ének, s lesz jó szó!''

donmaci2019. június 25. 21:19

Szomorú versedet szívvel olvastam: Józsi

uzelmanjanos9562019. június 25. 21:11

Fájdalmas megható sorsversedhez gratulálok:János

41anna2019. június 25. 20:44

Valahol tudom miről írtál,régen apám mondta őket 5kis gyerekkel telepítették ki!
6❤ . Melinda

TURIKARI682019. június 25. 20:38

Gratulálok versedhez. Ismerős az én nagymamámat is kitelepítették, de csak hazajött

Pflugerfefi2019. június 25. 20:12

Hatalmas és nagyszerű alkotás!
''Aki reményt veszít, feladja álmunkat.
Amíg a szél lengeti nemzeti lobogónk,
lesz magyar hazában magyar ének, s lesz jó szó!''
Versedhez magyar szívemet adom!
Szeretettel gratulàlok!
Feri.

feri572019. június 25. 20:09

Ez igaz történet megtörtént szomorú események.
Nagy Szívvel jelölöm kedvencemnek
Feri

anci-ani2019. június 25. 19:46

''Ma már csak emlék, történelem,
elveszett, elhullott, meggyötört életek.
Elvett házak, párnák, szeretők,
ellopták tőlük a szép jövendőt.''...

Bizony nagyon fájdalmas, szomorú sorsok ezek,
kérjük Istent soha többé meg ne történjenek...
Szívvel, szeretettel olvastam.
Anci

deakeva2019. június 25. 19:22

Ide csak egy nagy szív tudok adni, a szavak eltörpülnek alkotásodnál. Éva

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom