A sötétség ára
Legutóbbi álmomból leizzadva ébredtem,
Nevetések mintha egész közelből tépkedtek.
Szörnyű hangja, akár egy elvont mágiának,
De lehet, hogy tisztul az elmém, nincsen helye
A sötétség vágyának.
Átveszi a helyét, minden olyan, ami csábít,
Elvarázsol, feltölt, magából árad és jóra számít.
Leszámolok végleg az önkínzás tényével,
Kell a lépfenének, nem hozzám tartozik,
Csak belém ölték a szavakat a lelki terror lényével.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Metta2019. június 27. 12:35
Gratulálok nagyszerű versedhez!
Margit
tomorg2019. június 25. 13:21
Sok szeretettel olvasva,
3. 💚 gratulálva, Gábor
feri572019. június 25. 11:02
Nagyon szép életversedhez
Szívvel gratulálok.
A Figyelőmben követem tovább verseid
Üdvözlettel
Feri
Feri
Sivatag872019. június 25. 10:05
Kedves Atesz jó irányba haladsz, lassan csak álommá válik mindaz ami eddig fájdalomat okozott. Szívből gratulálok. Nóra