Apám bora
Panellakásom konyhaasztalán
- miközben kint a város s tél csatázik -
egy kis demizson áttetsző falán
jó apám múlt őszi bora parázslik.
Apám, az ősi, faluvégi kovács,
hogy nála jártam, lopóval mérte,
s én, megtestesült városiasodás
egy más kor kezével nyúltam érte.
Gyűlöltem mindig az otthoni pincét,
ha sűrűn járta grádicsát apám,
s leittasult - de férfigondok vitték!
Maradt falusi énemből talán,
hogy megbocsássak valamicskét:
felnőttem, s most higgadok jó borán.
1984.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
m.falvay2019. június 12. 07:29
Szép emlékező szonett .
Szívvel Miki
lanyigeza2019. június 11. 22:04
Kedves Tibor! (12)
Nagyszerű versedet szívvel, szeretettel olvastam.
Géza
SzaipIstvanne2019. június 11. 21:06
Kedves Tibor! Oszinte, mely erzesekkel teli versednel szivet
hagytam. Koltoi, szep sorokkal zarul a vers.
Maria
m.agnes2019. június 11. 18:48
Érzelem élmény minden van versedben.
Gratulálok, nagyon tetszett.
Ágnes
Zsuzsa03022019. június 11. 17:07
Igaz, szép vers. Szívvel, szeretettel gratulálok. Madárcsicsergős, szép napot kívánok: Zsuzsa
Cs.Viki2019. június 11. 15:45
Szép versedhez szívből gratulákok! Névrokoni üdvözlettel, Viki
molnarne2019. június 11. 14:25
Gyönyörű versedhez szeretettel szívet hagyva gratulálok:ICA
Kicsikinga2019. június 11. 14:01
''felnőttem, s most higgadok jó borán.''
Mindig örömmel olvasom remek verseidet.
banattanc2019. június 11. 13:24
Igaz érzésekkel teli vers. Őszintesége magával ragadott. Szívvel, szeretettel gratulálok! Marianna
John-Bordas2019. június 11. 13:11
Gyönyörű szonettedhez szívvel járultam,bizony néha túl hamar itelkezunk mások felett ,okkal ok nélkül ,te legalább megértetted apad sors dilemmáját ,szeretettel ölel Janos