Szerző
Csorba Tibor

Csorba Tibor

Életkor: 61 év
Népszerűség: 84 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 64 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. június 11.
A vers helyenként a szerző szándéka szerint nem követi a magyar helyesírás szabályait.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (13)

Csorba Tibor

Apám, a falusi kovács

Füsttől, koromtól szurtos műhelyében
alvilági fények tánca járt,
s ő kergette, hajtotta bősz-keményen
csattogva, zuhogva láncba zárt
magányát. Mítoszok ültek homlokán
hajnaltájt, ha üllőhöz állt jó apám.

Magánya ősörökség: kapta, vette
kalapácsa pattogásain,
szikárult a forróság közepette,
vasformákba fagyott álmain,
s egy sánta őskovács emléke nyomdokán,
ki látta még a fényt az Isten homlokán.

Magányos volt akár ott a műhelye -
megtűrten, falu-szomszéd módján:
tűzzel-vassal élő háznak nincs helye
virágos-csendes utca hosszán...
Csak egy vén eperfa lombja suttogása
éj delén, mi ráborult a nádas házra.

Letűnt világok kivénhedt hírnöke:
roskatag, kis tűzemésztő ház -
emlékeimből úgy derengsz elő te,
ki két világ között, mint őr állsz,
születőben lévő újban itt felejtve
mélabúsan, kinek eltűnni sincs kedve.

Nyári napnak hajnalán a pirkadat
keletről hogyha felderengett,
puszták, tanyák felől egy robaj úgy szaladt
vele, hogy a föld belerengett:
piac napján hosszú szekérkaraván
hullámzott az úti portenger taraján.

Meg-megállt egy zörgés a ház előtt,
fent zsíros kalapban kun paraszt.
A kovácson bőrkötő - úgy várta őt
tűzzel, mint ki éjjel is maradt
az őrhelyén, hogy őrizze azt a lángot,
mit őseitől mindig vigyázni látott.

Patkóvá pördült a szálvas az üllőn,
új él recegett eke karmán,
széles mosoly ült a baltára illőn,
és kört ölelt a ráf a talpfán.
Revebélyegek égtek a bőrre,
emlékké fogni a percet örökre...

Ősi tarlón új szelek suhantak át -
s az üllőn egy csengés megfagyott.
Rászáradt a falra a balladaláng,
s a kalapács a semmibe csapott:
modern világ, te ellökted őt magadtól -
csengőt csináltál templomi nagy harangból.

Néhanap, ha kint sétál a ház előtt,
s elmereng lebontott műhelyén,
lovak nyerítenek fel, mint azelőtt,
patkókkal csillagot rúgnak éj delén,
fellobban szemében újra a régi láng,
s megindul egy vélt üllőpattogás iránt:

izma megfeszül, homlokán gyöngy szalad,
vasharaggal dönget új kaput -
köréje nőnek szurtos, horpadt falak,
megrántja bőszen a fújtatót,
s szikrákat robbant a kitekert akarat:
újra élő az ezeréves feladat!

1986.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


banattanc2019. június 11. 21:40

Csodálatos! Mintha ott lettem volna abban a műhelyben. Büszke lehetsz az Édesapádra, mert nagyon szépen írsz róla.
Marianna

m.falvay2019. június 11. 20:32

Nagyszerű emlék vers .
Szívvel olvastam . Miki

Motta2019. június 11. 19:43

Szép emlékezésedet szívvel olvastam.
Motta

mernok58(szerző)2019. június 11. 19:23

Köszönöm szépen Mindenkinek, amit írt!

Nekem életem alapvetése Apám, mint falusi kovács - 18 éves koromig az időm nagy részét a műhelyében töltöttem.
Különös csavar a sorstól, hogy most én vagyok a műhely (fél)tulajdonosa...

Szép nyarat kívánok mindenkinek!
Tibor

Zsuzsa03022019. június 11. 17:23

Csodaszép emlékvers. Szívvel, szeretettel gratulálok. Madárcsicsergős, szép napot kívánok: Zsuzsa


''Ősi tarlón új szelek suhantak át -
s az üllőn egy csengés megfagyott.
Rászáradt a falra a balladaláng,
s a kalapács a semmibe csapott:
modern világ, te ellökted őt magadtól -''

pete572019. június 11. 14:04

''Ősi tarlón új szelek suhantak át -
s az üllőn egy csengés megfagyott.
Rászáradt a falra a balladaláng,
s a kalapács a semmibe csapott:
modern világ, te ellökted őt magadtól -''
És az új szelek mesterségeket fújtak el, és a munka szeretetét...
Elismeréssel, szívvel gratulálok a vershez!
Margit

John-Bordas2019. június 11. 14:03

Gyönyörű megemlékezés egy nagyszerű emberről ,gratulálok szeretettel John

molnarne2019. június 11. 12:04

Nagyon szép emlékezés szívem hagyom szeretettel gratulálok:ICA

Maria_HS2019. június 11. 10:36

Emlékezésednél szívet hagyok: Maria

feri572019. június 11. 10:30

Nagyon szép versed Tibor
Szívvel olvastam
Feri

Eleonora2019. június 11. 09:34

Csodálatosan szép emlékezés, átvett, hordozott örökség.
Főhajtással, szívvel gratulálok.
Nóra

kokakoma2019. június 11. 09:31

Szívvel,elismeréssel köszönöm: gyermekként minden szabad percemet a KOVÁCSMŰHELYBEN töltöttem. János

Sivatag872019. június 11. 09:15

Megható és gyönyörű versedet szívből olvastam. Első hatalmas szívet hagyva gratulálok. Nóra ❤️

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom