Szerző

Mészáros Péter

Életkor: 26 év
Népszerűség: 14 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 679 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2009. augusztus 14.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Mészáros Péter

Reggeli gondolatok

Mély zuhanás. Mikor ellep a nemlét. Csendben, az ágyon.
Megtöri semmim a fény. Zúgva zuhantam elé.
Testemből kisesem. Feneketlen süllyesztőben az álmom.
Mennyire bóvli szöveg! Tán, nem is álmodozom.
Vagy mégis? Foszlányok az elmémben menekülnek.
Elkap a filmszakadás. Vége: a mittudomén.

Könnyeden, úgy mint egy pihe sóhaja gondolatomban,
Fölnyitom ím a szemem. Rám tör a reggeli kép.
Fáj. Hunyorítva a konyha felé eredek. De nehéz is!
Lábam a lelkem után. Mindkettő aluszik.

Friss tea gőzölög asztalomon. Jó. Van valakim tán.
Oly csoda angyal, amely gondol rám legalább.
Majd az eszembe bejutnak a képek az édesanyámról.
Megtudom azt, ki vagyok. Nem csak reggeli báb.
Álmatagon leülök. Tenyerem melegítem a bögrén.
Végre. Ez égeti már. Így érzem magamat.
Arcom az ablaküvegre tapasztva merengek a tájon.
Hó födi földet-eget. Bamba a bámulatom.

Reggelem eltelik úgy, hogy nem vagy gondolatomban...
Ó. Dehogyisnem, ezért. Mért szabaduljak is el?
Mért szabaduljak, hogyha eszel, rágsz, majszolod énem?
Nyögve lenyelve eméssz. Megmérgezlek utóbb.
Újra, meg újra megírlak. Nem nevetünk a világon.
Nem kacagunk azokon, mely tied és az enyém.
Nem nézünk egymásra sosem. Pedig ottan, a múltban!
Az volt ám igazi. Ég a kezem, de fejem...
Szégyen. Már a nap is kikacsint, de a fényed, a lámpám
Nem búg mást, csak a bús balga barát melegét.
Jobb így. Tűnj el a süllyesztőben apátia álmom!
Főzne teát valaha látatlanban a lány?

Azt tudod ám, ki kacag? Ki-e? Ím a tojás. Tükör ő már,
Hó ruha, sárga szeme, lágyan majszolom őt.
Komplikatív típus ő tán? Vagy szerelem, küszöbön vagy?
Csalja a lágy a keményt? Héja előbb törik el?
Ébredek, és az agyam száz, és még száz ugyanennyi
Kérdés pörgeti fel. Hol van a nagy zuhanás?
Készülök, elfeledem kezem égését a teától,
Zúg ereimben a vér, éled a kinti világ.
Égek a lázban. Az ajtó vár, a kilincse bilincsel.
Vajh, aki tudja talán, azt, hova nyílik a sors?
Új emberként lépek a lépcsőházba. A mélység
Hívogat. Ó te bolond! Nagy zuhanás az egész!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


pepikutty(szerző)2009. december 5. 12:07

nagyon köszönöm szépen. Már azt hittem, hogy azért, mert disztichonban írtam, ezt a verset senki, de senki nem olvassa el

Törölt tag2009. december 3. 19:00

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom