Szerző

Monori János Bence

Életkor: 17 év
Népszerűség: 3 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 87 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. május 30.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Monori János Bence

Szer/etet

Keservben koccintanak üvegek,
S elmém gondolatai üresek,
Szomorú szívem könnyt ereszt szélnek,
Magános szívem egy kocsma-széken.

Egyszer gyermek-szárnyak nőttek rajtam,
Halk hangod ütött meg: édes dallam,
S mint napraforgók, táncolnak fénnyel,
Szemeim követtek nagy reménnyel.

Merre mentél: mosolygott Nap feléd,
Bársonyfelhő, bársonykéz a tiéd,
Végtelen vágyam karodban lenni,
Egy csillagot az égről elcsenni.

De elszivárgott forró tincse Napnak,
Göndör haja a folyosó-zajnak
Eltűnt! Eliramlott mind` örömöm,
Szeretet lett örök börtönöm.

Egyszer a bánat szürke ködében
Nyugodalmat találtam a sötétben,
Hamis nyugalmat koccint az éjfél,
Halott mind csillag a lámpafénynél.

Kóborlok most részeg-nevetve,
Szerető szíved után epedve,
Halott lombok közt már nincs szeretet:
De örökké engem e szer etet.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


John-Bordas2019. május 30. 14:18

Szep versedhez gratulalok Olel John

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom