Szerző
Vers

A verset eddig 164 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. május 28.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Gönczy Lívia Zsuzsanna

Mindig...

Mindig felállok, majd szaladok,
Aztán lassítok, majd elesek,
Aztán gyorsan felnevetek,
Hogy ne lássák, hogy belül zokogok.

Mindig boldog vagyok, aztán egyedül,
Aztán fáj a lelkem, és végül elgyengül,
Aztán menekülök az életem elől,
Ki enni ad, felnevel és aztán mégis megöl.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


feri572019. szeptember 7. 09:54

Fájdalom versedhez
Szívvel gratulálok
Feri

John-Bordas2019. május 29. 13:33

Fajdalmas versedhez gratulalok szeretettel John

ditte1422019. május 29. 05:59

Kedves Lívi!
Szomorú, ellentétet tartalmazó versed, szívvel, szeretettel olvastam.
Mind így vagyunk, elesünk, talpra állunk, s folytatjuk az életünket.
''Aztán gyorsan felnevetek,
Hogy ne lássák, hogy belül zokogok.''

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom