Mária Magdolna
Egy májusi vöröslő alkonyon
Veled cserjékben, rúzsod nyomán
Holdfény s hajnali vágy.
Vád, nyakad köré nyakék,
Előtted én, fölébem ég.
S vörösborral kezedben
Asztalodnál szónokolj.
Hol éjben a fény
Hull majd lábad elé.
Mint bolond, ki fel-alá járkál
Érted és szerelmedért.
S majdan ujjaid között
Válok én emberré,
Te árva.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Törölt tag2019. július 30. 17:18
Törölt hozzászólás.
SebokZ2019. július 2. 15:13
Kimagaslóan jó nem is értem miért nem kapott nagyobb viszhangot gratulálok!:D
Tinka572019. június 23. 08:10
Kedves Ferenc József! Érdekes metafóra, különös képek. Biztosan mély és elgondolkodtató! Sokat akarsz mondani, de valahogy mégsem. Sejtetsz és villantasz, felkavarsz és nyugtatsz...nem rossz, tehetséges vagy. Alkoss, csiszolj, élj át sok élményt! Kriszti*
John-Bordas2019. május 23. 12:43
Rendhagyo vers,gratulalok
feri572019. május 23. 11:19
Gratulálok, nagyon szép alkotás
Üdvözlettel
Feri
gypodor2019. május 23. 10:53
Érdekes!
Gyuri