Amikor láttam
Tobzódás
Szemeidben csak akkor van fény,
Ha a szikra újra robban, óhaj a kény.
Akár a sötét űr, melyben úszik idegen,
Nem ismeri a holnapot tőrdöféssel.
Kereszt a nyakadban, tisztelet más felé,
Nekem csak egy szóhiány, urad voltaképp.
Láttam a sugarat, ami onnan csillant fel,
Megváltozott a megváltoztathatatlan ember.
Elnyelte a kő a ragyogást a szívemben,
Míg nem esett le, és szén gyűlt fel hitemben.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
tomorg2019. május 27. 18:51
6 . ❤ olvasva, Gábor
atesz990(szerző)2019. május 25. 23:01
S @Sivatag87: Igaz,de ez már menthetetlen,lezárt téma :)
Sivatag872019. május 20. 09:12
Láttam a sugarat, ami onnan csillant fel,
Ezt a csodát ha észrevesszük egy másik emberben, akkor az már bennünk marad és soha nem felejtjük.
Csodás és szép versedhez szívből gratulálok. Nóra ❤️
Metta2019. május 15. 20:31
Remek,elgondolkodtató vers!
Szívvel olvastam!
Margit
lanyigeza2019. május 14. 15:25
Nagyszerű versedet szívvel, szeretettel olvastam.
Géza
John-Bordas2019. május 14. 12:47
Erdekes megkozelites,gratulalok John
feri572019. május 14. 12:39
Nagyon szép filozófia versed
Szívvel olvastam
Feri
gypodor2019. május 14. 12:11
Elgondolkodtató vers!
''Kereszt a nyakadban, tisztelet más felé,
Nekem csak egy szóhiány, urad voltaképp.''
Ez itt telitalálat!
Jó vers!
Szívvel
Gyuri