Kutyifa Anikó

Valami több

van valami több és mélyebb bennünk
tisztább és dicsőbb, mint gyarló, véges testünk
s ha kell, erősebb és bátrabb helyettünk

létezik a válasz, ha dübörög kérdésünk
mert megrogy a lelkünk, és fojtogat miértünk
szüntelen és éget a rettegés parttalan
recseg a hitünk, vagy eltűnik nyomtalan

de nem vagyunk egyedül, míg másoknak
úgy hisszük, a tücsök is hegedül, a harc közben
mindenki magányos, s akármily` számos a sereg
odabent végül is mindenki gyerek

a hátsónkat töri a nyereg, büdös a ló
és több sebből vérzünk, zsibbad a lábunk
és reszket a vértünk, a háború mocskos
lehetsz te bármilyen jól tartott zsoldos

legvégül mindenki bánja, ha eladta lelkét a csatában
és sírva, rettegve kéri, ne tűnjön az idő hiába
felettünk ne szálljon holló, se kánya
nem lehet csak ennyi, a lelkünk kiáltja

és sikolt a néma kétség, elég volt ennyi vétség
csak lenni akarok egyszerűen, békén és tisztán
mint gyermek anyja ölében, mint apró kavics
a patakok mélyében, ragyogva és várván

van valami jobbat, szebbet, csendesebbet
életerőt, mi szívemben felzubog
újra és újra talpra állva az édes légbe
kiabálva: itt vagyok, még ne sirassatok
enyém a holnap, mert több vagyok

van valami több és mélyebb bennem
tisztább és dicsőbb, mint gyarló, véges testem
s ha kell, erősebb és bátrabb helyettem