Szerző
Vers

A verset eddig 214 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. május 3.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (5)

feri57, HanyeczKaroly, Motta, Motyo01, 1 láthatatlan tagunk

Kovács Krisztiánné

Könnyek

Megfogadtam, gyenge többé
Nem leszek, könnyeim ne
Lássák soha az emberek,
Ám erőm véges, megremeg.

Belém marnak a szavak,
Mik ajkadról szállanak
Felém, pörölyként
Döngetik lelkem védelmét.

Mint hegy fokáról a kövek,
Úgy hullanak a könnyek,
De elrejtem őket,
Belsőmben tavakká gyűlnek.

Minden, mi voltam s vagyok
Tünékeny ábránd most, s
Némán gyászolom mind,
Mi lelkemből eltűnik.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


adrya813(szerző)2019. május 4. 07:21

Köszönöm kedves szavaitok 🙂

feri572019. május 4. 06:10

Nagyon szép , szomorú alkotásod
Szívvel olvastam
Feri

Tyka12019. május 3. 21:56

Szomorú,de mégis nagyon szép.Gratulálok.
Kati

John-Bordas2019. május 3. 21:56

Igen a szerelem egyik valtozata a ''szomoru '',de csak addig amig a nem szomoru megerkezik es velunk marad orokre.Versedhez szeretettel gratulalok John

Motta2019. május 3. 20:14

Szomorú, szép versed szívvel olvastam
Motta

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom