Szerző
Nagy Vendel

Nagy Vendel

Életkor: 65 év
Népszerűség: 45 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 55 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. április 26.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (6)

41anna, B...yL...o, feri57, Motta, Sivatag87, 1 láthatatlan tagunk

Nagy Vendel

Titkok ösvényein Dunaföldvár felé

Aki átjut a híd felett

A tavasz nyugodtan simítja a láthatárt,
mint felnövő gyermek buksiját,
ölelkeznek a Dunai fák.
A Nap lomha sugarakkal
kúszik a kopár ágon,
nyugalom árad az elmúló világon.
Titkok ösvénye ez,
tájkép, amerre járok,
a Duna partját szegélyező öreg nyárfák
nyárelő lombjukat egymást átölelve egy
"kapu" ívét formázzák.
Átjáró ez egy titkos kapun át,
amit csak azok látnak, akiket megszólítanak
a Duna-parti fák...
Csak keveseknek adatik meg a megvilágosodás.
Ősrégi történeteiket takarják
azok elől, kik nem beavatottak,
emberek milliói álltak itt,
nagy időknek tanúik,
s a Dunának fodros habjai
elrejtik őseink hamvait.
Fél világ urának gondolatait.
Attila, hun királyunk is
megvonatta hálóit
a hal gazdag vízen,
mert nagy a had gyomra.
Nemesen dicső csontjait
örök homály takarja.
A fény s a sötétség,
arany, ezüst és a vas
hármas koporsója
mindig titok marad
a habzón folyó éjszaka alatt.
Római sasok árnyékában
templom előtt zsibongva
gyűlik össze a nép,
sok színes tóga,
tarka a kép.
Szivárvány íve feszül át
az Iszter két partján,
dicsőséges diadalív lehetne talán.
S császárukra koccintanak bíborszín pohárt tüzes borokkal
a harcból megjövők ezrei,
s lovaikat itatják serényen
a hódoltságnak új,
fodrozó határvonalain,
hol láncukat rázva bólogatnak karcsú csónakok reménylőn
az új limes partjainál.
Itt állították meg a Barbárok sokadalmát,
s ettől nyugatra isszák már
a kultúra édes poharából a nektárt.
A város piacán özönlik áldozni a tömeg,
isteneinek oltárán öli a bárányt,
bársonyvér csordul márványcsatornákon
kőkése okán Vesta papnőjének,
jósolja jövőjét
lapocka csontjából,
feledve népek szenvedését,
s élvezve a szenvedélyét
táltosok emlékének.
Gondold meg, ifjú,
téged is dologra várnak itt,
reád is szüksége van
e honban a hazának.
Pusztulnunk nem kell egyikőnknek sem,
éljünk ezen ősi földön itt,
hol a bölcs folyó hömpölyög.
Ha el is bukunk talán,
dolgunkat tenni muszáj.
Neveinket dicsőn
kőbe vési a szobrász
hősök bronzképe alá,
a pentelei úton
láthatjuk Cziránszky Máriát,
ahogy cizellálja szobrát.
Elmúltunk mindannyian,
márványkövön olvashatod neveinket.
Belevésték hálás maradékaink,
kik tisztelettel gondolnak reánk.
Dicsőítenek koszorúval, s vár egy másik világ.
Szörnyű tűzkígyó fenekedik az égen,
hirtelen, hamarvást háborúság lészen.
A Nap, a Hold, a csillagok, a fény ragyog,
víziorgona dallama száll, tündököl a behódolt tájakon át,
az ég alján szivárvány ragyog, ívelve sugarát,
színeiben pompázva, mint pogány bálvány.
S komor őrtornyok vigyázzák a megfoghatatlan
üvegkorsónyi, törékeny provinciát.
Évszázadok múltán
emelik ki a régészek
a Dunába omlott
római korok
kőbe vésett maradékát.
Állt a Dunánál Szulejmán
pár héttel Mohács után,
nézte vonuló hadait,
a gályák sokaságát,
vitték az ostromágyúkat
Buda vára alá,
majd hozták lefelé a zsákmányt,
Mátyás világhíres Corvináját.
Fogták s sütötték neki
olajon a keszeget,
a lusta folyó halát,
s ette kézzel papírból,
pedig fél világ császára volt.

A magasba ívelő hídnál
csókolt meg először a lány,
s tovatűnve a kéklő Dunánál
néztük a kacsák vad,
örömbe szökellő,
végzetes násztáncát,
a víztükör fodrozódását,
az önzetlenség vérforralóan
csábító vágyakozását.
Virágzott a Duna,
millió csókok csokra.
Még tovatűnt a múzeum,
a vár kapuja és fala,
várvédők palánkja,
hősök haláltusája,
a templom tornya,
a tűztorony,
mint a város legősibb orma.
Elhalkult hódító hadak gúnyos kacaja.
Általmentünk a hídon,
hol Rákóczi kurucai
özönlöttek át egykoron,
hogy hősi harcot vívjanak
a sarcolt Dunántúlon.
S itt a kép megszakad.
Ifjúságunk elmúlt,
miért kísért még mindig
a múlt újra meg újra?
Hiszen a sokévnyi idő
barázdát szántott homlokunkra,
nem hagy nyugodni a csoda
Dunaföldvár, álmaink hona.
Titkok ösvénye vezeti őket,
akik átjutnak a lélekhíd felett.
A tavasz nyugodtan simítja a láthatárt,
mint felnövő gyermek homlokát,
ki várja a megújulást,
ölelkeznek a dunai fák.
A Nap lomha sugarakkal
kúszik a kopár ágon,
nyugalom árad az zöldülő világon.
Titkok ösvénye ez,
tájkép, amerre járok,
a Duna partját szegélyező öreg nyárfák
nyár eleji lombjukkal egymást átölelve egy
"kapu" ívét formázzák.
Átjáró ez egy titkos kapun át,
hol csodálatos a világ,
amit csak azok látnak,
akiket megszólítanak
a Duna-parti fák.
Csak keveseknek adatik meg a megvilágosodás.
Kiváltságosok láthatják
a féltő fák mosolyát.
Ősrégi történeteiket takarják
azok előtt, kik nem beavatottak,
emberek milliói álltak itt,
nagy időknek tanúik,
s a Dunának fodros habjai
elrejtik holtak hamvait.
A fény s a sötétség
örökre titok marad
a habzón folyó éjszaka alatt.
Ifjúságom és szerelmeim,
titkaim örökös
színtere Földvár,
rajtam kívül nincsen,
aki értené ezt már.
Hideg szobor vagy...
Hűvös szelek hegedűjén
évtizedek halkuló dallama száll,
s az emlékek sora
mindvégig visszajár
az álmok ezüstös hídján.
Majd végül utolér
a végzet alkonya,
s reánk borul a
sötétbarna éjszaka,
s vár az elmúlásnak
örökös hona.
Befogad a város,
átölel a híd,
utat nyit a síkra,
körbefon a Duna.

Szekszárd, 2019. február 26., Várossá avatásának harmincadik évfordulójára.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


dufmar2019. április 28. 06:59

Szép, öröm volt olvasni ezt a visszaemlékezést.

Motta2019. április 27. 22:40

Szép évfordulós megemlékezés.
Szívvel olvastalak
Motta

B...yL...o2019. április 27. 19:48

grandiózus megemlékezés az évfordulóról.
Szívvel, szeretettel gratulálok:
László

41anna2019. április 26. 20:45

A Duna s közelsége, a part maga a csoda ,ha árad ha száraz, a múlt s jelen s ahogy írtad gyönyörű!
❤ 3. Melinda

barnaby2019. április 26. 19:25

Gratulálok szeretettel versedhez:b

Sivatag872019. április 26. 18:59

Fantasztikus és csodás versedhez szívből gratulálok. Nóra ❤️

feri572019. április 26. 17:00

Nagyon szép filozófiaversedhez Szívvel Gratulálok
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom