Szerző
Partl Béla Péter

Partl Béla Péter

Életkor: 43 év
Népszerűség: 28 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 88 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. április 13.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Partl Béla Péter

Félember

Álmot láttam, de a valóság az más.
Szörnyű felismerni, hogy nincs határ,
Az emberi felem megváltozik lassan,
Géppé tett a jövő, nagyon bizonytalan.

Belegondoltam, és úgy érzem, más lettem,
Nappali fénynél egy szövegkönyv, író gépezet,
Elakadok néha, és sor végén csippenek,
Tolj vissza a helyére, és újra írni kezdhetek.

Embernek születtem, de a múltam sírni lát,
Írnom kell, hogy legyek valaki más,
Ne csak egy emlék legyek, aki a múltból szól,
Így múlat a jövőkép, és majd egyszer eldalol.

Nem szól rólam dal, de ki tudja, mi lesz,
Az éjszakáim már így is egyediek,
Hosszas légzés után egy nyomást hallhatok,
S elrepül az éjszaka, álmot állva hagyhatom.

Másfél év eltelt, és nyugodt az éjjelem,
Üres, de nincs semmi más nekem.
Szabad légzés már csak a múlt pora,
Leláncoló élet szomorú visszhangja.

Mobilitás elmúlt, talán nem is volt soha,
Hozzá kell szoknom, most már velem rohan
Az idő, mint olyan, eggyé válik velem,
Gép vagyok, de ember az életem.

Félig ember vagyok, másrészt géppé váltam,
Szükségtelen rossz kapkod most utánam,
Eltemethetem, de akkor az életem véget ér.
Így is lehet élni, de bizonytalan a kép.

Születhettem volna tárgynak, de lépek egyet
Oda, ahol a gépből is lehet ember.
Megfordíthatom a sorsom, lehetek más,
Az életem én írom, ez egy vallomás.

Éjjel gép tartja meg az álmom,
Nappal emberként állok a világon,
És talán nem írógépnek születtem én.
Akkor is az leszek, aki lenni szeretnék.

2019. március 27.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


feri572019. április 13. 19:27

Nagyon szép alkotásod
Szívvel olvastam
Feri

1-9-7-02019. április 13. 19:04

Éjjel gép tartja meg az álmom,
Nappal emberként állok a világon,
És talán nem írógépnek születtem én.
Akkor is az leszek, aki lenni szeretnék. igen lehetsz az aki lenni szeretnél csak hited ne veszítsd el soha szívvel szeretettel gratulálok nagyon szép versedhez Anikó

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom