Szerző
Vers

A verset eddig 92 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. április 11.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (4)

Babotaiagi, laubaranyai, Varazslany, 1 láthatatlan tagunk

Baranyai Laura

R. E. M. józan

Míg tegnap úgy harcoltam az alvásért.
Reggelre az éjszaka közepén várva
Újra nyithassam két barna kapumat,
Így kelhessek, ugyan kifáradva.
Felmerült bennem az eszetlen,
Bár volna örök álom életem.
Lelki szemeim előtt
Az egyetlen, mi álmomból kiüldöz, a
halandóság végének,
A szellemi öröklétnek
Színes sugarai betűzve a teraszajtóból.

Hiába is, az álmok néha kínoznak,
Fel nem érnek az emberi düh mocskával.
A reggeli hidegrázás midőn káosz, kinek
Földünk, mint egy algebraegyenlet, épp oly nagy kavalkád.
Az álmom, hol lelkem örökkévalós,
S életem nem más, mint végtelen tenger közepén sodró ábránd,
Hol a ritka csőhullámokban az újjászületést várom.
Hisz életünk nem más, mint egy álom,
Álom, mire vágyainkkal vágyunk.
Mi ürességet vágyaimmal betöltén
Gyerekkénti folytonos elégedetlenség.

Őrültség volna vágyakozni szebbre, jobbra, kit érdekel, csak máshova.
Hálás vagyok-e, én pontomon szívem joga.
Mikor forró napokon rápillantottam az égre,
Eszemben se volt kívánni jégre, télre.
A nap az égen tündököl az álmaiban néha,
S én úgy látom magam, mint a hölgy,
Kinek szeretetére mindig is vágytam.

De a nő, ahogy esedezett,
Álmaim iránti kötelék, egyre csak
Hullajtotta levelét.
Majd ahogy a fák kopaszodtak,
Egyenként húzgálta ki hajam az idegesség.
De most ismét itt a tavasz,
S én álmaiban újra leltem otthonomat.

Minden éjjel csupán egyszer, egy kósza pillanat elteltével.
Oly sebtében, meg se kérdezhettem, hova visznek.
Egyszer, mikor visszatértem, boldog voltam.
Önfeledt, és azt sose felejti el az ember.
Hisz varázs karolt át, majd forró szívével
Órákon át, mint egy csecsemőt, úgy melengetett.
A forró, nyári homok talpam alatt és talaj menti fagy,
Felforgatták lelkemet, mint tornádó, olyan intenzíven.
Míg a Hold képe is üvöltötte, soha el ne feledjem.
Aztán felébredtem a világban,
Hol a paplan melletti fuvallat nem volt hűvös,
A tükör képének csillogása volt csak bűvös.
Edgar - túl hűs fénnyel hatolt
Álmomba vagy a csillag: meglehet,
S ha szellő volt is álmom, egyre megy.

Ha engem tényleg csak éjszaka lel a boldogság,
Minek élni, ha agyam szobái börtönfogság.
Most már tudom, választhatok, kijövök az árnyékból.
Ha éjszaka megtehetem,
Mikor koromsötét szemem belseje,
Utaztat oda, hol ép elmével még ember nem járt.
Bármire képes vagyok.
Ha mennyre vágyok, minden csak az enyém.
Drága elmém, tied vagyok én, remény.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


donmaci2019. április 11. 15:15

Nagyon tetszett! Szívvel gratulálok Józsi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom