Szerző
Vadász Attila

Vadász Attila

Életkor: 32 év
Népszerűség: 30 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 55 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. április 6.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Vadász Attila

Visszaszámlálás

Megleltem hát, amit régen keres
bús tegnapom morzsákon élő álma
s a lelkiismeret, s lám, ébredez
halk szavú ifjú, a béke ura.

Én vagyok már a szelíd mosolyú,
bölcs-puha természet egyszerűsége,
nyugszik a szívem, már nem szomorú,
megfakul bennem a múlt keser` íze.

Percenként gyógyul a vén csatamén,
kit felsebzett élete megvadított.
Egy vagyok azzal, ki rég voltam én,
a hamis szív szava sosem vakított.

Új bölcsőm ringatja bársony magány,
elment minden, nélkülem indult útnak,
boldogság fénye, te vándorcigány,
nem tündökölsz nekem már, csak a múltnak.

Jó ez így mégis, csak szép finoman
nyíljon a szem elfelejtett világra,
hátha a holnap mégis tartogat
váratlan széllökést titkos irányba.

Halálom most már üres fészken ül,
megállítja órám, s más sírokat ás,
juthat így talán most a részemül
vad hajszák helyett egy simogatás.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


CD57.sz2019. május 29. 06:38

Babits sorait juttattad eszembe: #Az élet, olyan, mint egy labda: mennél jobban ütik verik, annál feljebb emelkedik#
Gratulálok szeretettel, és figyelővel;Klári

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom