Szerző

Nagy Johanna

Életkor: 19 év
Népszerűség: 6 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 145 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. április 6.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Nagy Johanna

Élet a mocsárban

És most mélyen süppedek
A bánat mocsarába,
Azon elmélkedek,
Mi minden ment kárba,
Hol az életem,
Mi lett énvelem,
Belefulladok
A bánat mocsarába.

Békák vesznek körül,
És hullámok bugyognak,
Mind annak örül,
Hogyha kárt okoznak,
Lehúznak a mélybe,
Észre sem veszem,
Bíztam, a veszélyben
Elpusztul életem.

És kalimpálok kezemmel,
Hátha jön valaki,
De senki se jár erre,
Semmit sem hallani,
Süllyedek egyre csak
A szürke masszába,
Hová kapaszkodjak,
Ha mindenki gyáva?

Kinyitom a számat,
Becsukom szemem,
Fojtson meg a bánat,
Hagyjon el a lelkem,
Csak legyen már vége,
Ezt az egyet kérem,
Ne kelljen a mocsárban
Fulladozva élnem!

Azoknak, akik szeretik a szomorú verseket.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


feri572020. január 7. 13:05

Nagyon szép alkotás
Szívvel olvastam
Feri

Golo2019. május 23. 19:35

Figyelőmbe tettelek és kísérni fogom az alkotásaid.
3. szívet hagyom: Radmila

mate19792019. április 6. 14:51

Kedves Johanna! Szomorú versedet,szívvel olvastam. Üdvözlettel: Máté

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom