Szerző
Vadász Attila

Vadász Attila

Életkor: 32 év
Népszerűség: 30 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 109 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. március 31.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (6)

Vadász Attila

Három élet

Volt egy élet, ami visszasír,
s amit örökre dúdolok,
mikor a lila orgona búg,
s a felhő csak andalog.

Amikor apámat kísérem a zöldért,
ami a nyulaknak való,
s közben eltelít a nyárfa
suhogása, az enyhet adó.

Akkor a holnap oly távoli,
a szurok is mézszínű,
beszűrődik a zaj,
de elnyomja rezgő fű,

mert amíg apám kezét fogom,
a villám is játékszer,
mókás képek a falon
örökre, mégis kevésszer.

Aztán beköszön az élet,
a nagybetűs jós,
megmutatja magát,
hol édes, hol csomós,
de legjobban az fáj, mikor édesnek hiszem,
magammal az ágyba csak a hitemet viszem,
és reggeltől újra csak kérdőjel vagyok,
mindig csak a holnap, amit magam után hagyok,
zsákutca, kérdések, válaszok, vihar,
ráncokban számolom, ki lesz a bánatom,
ki lesz, ki megmar,
eloldalog sok üres tavasz és perzselő nyár,
elillan sok "lesz majd még" szerelem,
sok furcsa talány,
sok igazi út, sok egyetlen érzés,
s nem marad más, mint a csönd
és a kérdés:

merre tovább...

és ekkor beköszön a harmadik élet,
mely aprókat lép és nem beszélget,
mindig csak súg és tanácsol,
hogy éld túl azt, aki nem ad,
csak harácsol,
hogy ismerd fel, miként juthatsz túl
csapdán és éneken,
ami lelked után nyúl,
hogy lásd meg porszemben a gigászt,
hogy lesz a csúnyából angyal,
ki rád vigyáz,
hogy szeress úgy, hogy szeressenek is,
hogy vess meg úgy, hogy még számíthass is,
miként légy résen az adakozásnál,
aki rossz volt egyszer,
az jobb lehet száznál,
hogy figyelj a jelekre,
az őrzőidre néha,
egyet gondolj azzal,
aki miattad lett céda,
lásd meg búcsúzásban
a jövő ígéretét,
érezd halálodban
az új kor hevét.

És a végén, mikor fekszel,
és csak pilláiddal intesz,
érzed az orgonát,
látod a zöldet, a nyulakét,
villan a villám a falon,
apád, anyád szanaszét,
hol egy száj, hol egy kéz,
de mindegyik hív, szólít,
s te biccentesz:
megyek, miért ne lennék kész?

S akkor döccen az út, lesz egy titkos fialás,
megfejtik az egek, hogy születtél újra,
mire vagy jó, isten leszel vagy farakás,
nem rajtad áll, te csak áldozol és vársz,
aztán botlasz egyet, és kezdődik újra,
amíg dönt rólad egy újabb választás,
végigjárod az utad,
és csak a végén jut újra eszedbe,
hogy az óra körbejár.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


feri572020. január 18. 18:27

Gyönyörű alkotásod Attila
Szívvel olvastam
Feri

kicsikincsem2019. április 3. 13:02

Szívvel olvastam a sorok között, a vershez gratulálok.
Ilona

Varimarici2019. április 2. 06:12

Attila nagy- nagy szívvel olvastalak. Köszönöm az élményt, a szívecske tiéd.
Marika

Motta2019. március 31. 19:20

Tetszik a versed.
szivvel olvastalak
Motta

John-Bordas2019. március 31. 13:23

Attilám,nagyon tetszett a vers amíg az utolsó két szakaszig értem,ott elvesztettem a fonalat.En megálltam volna''érezd halalodban az új kor hevet'',onnan a mondanivaló egy kicsit zavaros,mindenesetre kedvencnek jelöltem mert tetszik annyira, tisztelette ölel John

Bo_Flowers2019. március 31. 11:19

Jó hosszú vers, imádlak mint költőtársat!

Bo_Flowers2019. március 31. 11:03

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom