Hallgatás fogságában
A hallgatásban az a legszörnyűbb,
Hogy csak tehetetlenül nézzük
A sziklaként ránk zúduló vádakat,
Szótlanul, csendben.
Ajkainkat láthatatlanul
Lezárja a félelem,
Szemeink tágra nyílnak lényed előtt,
S szívünk hevesen zakatol, mint a gőzmozdony.
És csak várunk, várunk,
Milyen sorsot gördítenek elénk a sziklák.
Hallgatásban benne foglaltatik az ítélet.
Pilinszky nyomán.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
zofia(szerző)2019. március 21. 14:51
@feri57: Kedves Feri! Mindig nagy örömmel olvasom kedves soraidat, nagyon köszönöm, hogy ez alkalommal is szívet adtál nekem, mely mindig nagy értékű a számomra. Köszönöm, Zsófi
zofia(szerző)2019. március 21. 14:48
@m.agnes: Kedves Ágnes! Nagyon örülök, hogy elsőként olvastál és, hogy tetszett a versem! Nagyon köszönöm a kedves gratulációdat, Zsófi
feri572019. március 20. 05:52
Nagyon szép életversed Zsófia Nagy Szívvel jelölöm kedvencemnek
szeretettel
Feri
m.agnes2019. március 19. 20:04
Elsőnek gratulálok versedhez. Jó volt olvasni!
Ágnes