Nagy László Szeretet Lovag

Zöldszemű szörnyeteg!

Féltékenység mérge marja a lelkemet,
hogy végre elmúljon, mondd meg, hogy mit tegyek,
aludni sem tudok, csak azon rágódok,
meg ne történjen majd, hogy nagyot csalódok.

Mint a kígyó mérge, annyira erős ez,
csak abban bízok, hogy egyszer majd vége lesz,
megbízom én benne, de mélyen legbelül
a féltékenység tüze csak hevül, csak hevül.

A zöldszemű szörnyeteg megtalált engemet,
a féltékenységtől a gyomrom is megremeg,
ha valaki rád néz, én azt sem szeretem,
csak nehogy ez legyen majd a csúf végzetem.

Tudom, nemcsak én vagyok, aki így érez,
de mit is válaszoljak, ha valaki kérdez,
a bizalom megvan, hiszen bízom benned,
de valami csak mar, s ettől a szív szenved.

Most magamba szállok, elhatározom,
a belső kísértőt én meg nem hallgatom,
tudom azt, hogy szeretsz, én is szeretlek,
a zöldszemű szörny miatt én el nem veszítlek.