Szerző

Berndt Richárd

Életkor: 18 év
Népszerűség: 8 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 268 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. március 17.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Berndt Richárd

Nem keltem fel

Téboly

Meggyújtottam egy szál cigarettát,
a fáradtság a szemem sarkában szúrta a bőrömet,
reggel hat sem volt még, valószínűleg ezért lehetett,
hogy semmire nem tudtam gondolni, csak a már égő
szál cigire. Aztán behömpölyögtem a konyhába.
Rémisztő látvány tárult elém, amikor láttam, hogy a
kávéfőző csendben van, nem sziszeg, nem pufog,
semmit nem csinál. Vicces, mert valamiért azt
feltételeztem, hogy rajtam kívül van még itt valaki,
és ezért lehetett, hogy nem raktam oda a kávét,
mert majd ő. Gondoltam, majd el fog múlni, hogy
majd ez a reggeli kábulat el fog múlni, akárcsak egy
horzsolás a térdemen. Aztán hirtelen berobbant
valami a gondolataim közé, és úgy görnyedtem el,
mint akit mázsás súly nyom, ámbár egy csésze
volt a markom közé szorulva csak.
Lefeküdtem a konyhakőre magzatpózban,
hideg volt, és kényelmetlen. Észrevettem
a többhetes kenyérmorzsát az asztal lábánál és
a lefolyt kávét a szekrény oldalán. Mi tagadás,
nem emlékeztem ezekre. Már nem éreztem melegnek
a lábaimat, ami azt illeti, egyáltalán nem éreztem
a lábamat. Nem vettem komolyan ezt,
mert már volt ilyen. Gondoltam, majd el fog múlni,
hogy majd ez a reggeli kábulat el fog múlni, akárcsak
egy horzsolás a térdemen. Ránéztem az órára, ami fent
volt a falon, de nem láttam tisztán. Talán, ha nem lennék
egyedül, akkor már lehet, hogy a kanapén feküdnék, és
nem ezen a hideg kövön. Bár már ez is kényelmes,
mert hozzászoktam. Nyomoréknak éreztem magam
akkor ott a konyhában a kövön, a maradékok között.
Furcsamód, az önsajnálat mellett már csak a naivságom
volt rémisztőbb, hogy majd jön valaki, aki segít. Aztán
a félelem is kivette a részét, mert hát nem vártam aznapra
senkit, és nem szoktam ilyen sokáig így feküdni.
Talán attól is féltem, hogy nem lesz senki, aki rám talál,
de gondoltam, majd el fog múlni, hogy majd egyszer ez is
el fog múlni, s vele én is elmúlok majd, mint a horzsolás
a térdemen.

2019. február

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Pflugerfefi2019. március 17. 21:44

Olyan mint egy monológ, mit
elmond az ember es a történések mögött
a mindennapok nyűgje uralja a gondolatokat!
Tetszett!
Szívvel olvastam!
Feri.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom