Szerző
Orbán Edingola

Orbán Edingola

Életkor: 18 év
Népszerűség: 5 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 67 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. március 17.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers nonprofit céllal, a szerző és a Poet.hu megjelölésével szabadon átdolgozható.

Címkék
Kedvencnek jelölték (3)

Metta, Motyo01, 1 láthatatlan tagunk

Orbán Edingola

Fény

Csontok összekoccannak,
Naftalin lebeg a szobában,
Sötétség. Idegen a lábnak,
Elzártak valami koszos cellában.

Talán a végtelen sötétségben
Önmagam megtalálom könnyen.
Már semmi sincs a lélekben,
Azt súgja: "minden... hadd menjen".

Elnémul a táj basszusa.
Csak én maradtam.
Megszólal lelkem ordítása.
Talán meghaltam?

Nem. Még van pulzusom,
Valami gondolat még éltet.
Nem tudom, hogy mi a célom,
De még nincs, ki eltemet.

Egyedül maradtam.
Gondtalan gondok gondolatait
Csak mennyben tapasztaltam.
Fekete lyukba húznak jég nyakláncai.

De meg kell fogjak egy csillagot.
Univerzumot tudnék teremteni.
Ködbe borult kékes okot
Megragadnék. Kezem közé szorítani.

Soha el nem engedni a fényt,
De a lyuk elszívja a reményt.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Edingola(szerző)2019. március 19. 12:42

@Metta: köszönöm nagyon szépen

Metta2019. március 18. 16:23

Szomorúan szép versednél szívet hagyok!
Szeretettel gratulálok!
Figyelővel!
Margit

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom